2017. június 11., vasárnap

Adsz egy tincset?

- hangzott el a kérdés, az előttem ülő középiskolás  diáklánytól barátnőjéhez.
- Adok, volt   a válasz, majd  keresgélni kezdtek  táskájukban.

Arra gondoltam, hogy  csak, nem egy ollót keresnek, hogy egy tincset levágjanak a derékközépig érő  hajból?
S ha igen, mit kezd majd  vele a  lány? Eszembe jutott, hogy én is őrzök otthon két , -  bő 70 éve  levágott - szőke  tincset, nagymamám unokaöcseitől.
 
Olló helyett azonban hajgumi és  egy  tupírozó fésű  került elő a táskák mélyéből, s  a különválasztott tincs hamarosan erőteljes  tupírozás alá került. Egyre  dundibbá,  és egyre  rövidebbé válva  általa.
Bő 10 percen át  folyt  rendelőtlenül a tupírozásos művelet (a haj hosszússága  miatt gondolom) , s egyre szorosabbra préselve a hajtincset.
Végül egy vékony  horgolótű- szerűség is bevetésre  került, amellyel egyetlen hajszállal  körkörösen rögzítve lett  a feltupírozott a tincs, mint egy  kábelköteg.
 
Tehát  így történik a haj rasztásítása. Még sosem láttam a folyamatot, csak az eredményt.  Úgy  tűnik akkor ez  egy társas   művelet, fáradságos és időigényes, ha egyetlen kis  tincs ily sok ideig  kapta meg rasztásított állagát.
 
De  mi lesz vele? Hogy lehet ezt visszacsinálni? Elég megmosni, vagy le kell vágni, ha  viselője megunta?
 
Egyenlőre  elfedésre  került, hiszen tulajdonosa szépen  rásimította többi  haját, hogy ne  is látszódjon.
Lehet, hogy otthon  egyenlőre nem akarja  megmutatni új  tulajdonát.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...