2017. május 28., vasárnap

Végre itt vannak a kinn ülős esték

 
Esteledőben a park  egyik padján ültem, melengetve  arcom a Nappal. A sugarak beterítették arcom. Szememet ki sem nyitva,  mobilomon a  fényképezőt a  fény irányába állítva megörökítettem a sugarak felém áradó ívét... Beterített a fény ezer apró szála, hulláma. s  a béke boldogító nyugalma.
 

Hátam mögött  hosszúra nyúlt árnyak, homokvár maradványok és az oly  csodás  esteli sárga  fény. Vacsoraidő van már. A focipálya lelkes amatőrei, s  játszótér imént még zsivajgó  gyerekserege is hazafelé  vette az irányt. Csend és a lenyugvó napsugarak jellegzetes aranyló fénye zárja le a park életét mára.

Végre itt vannak a melegebb esték, s vacogás nélkül ülhetek teraszomon a csillagos ég alatt.
 
A repülési folyosók élénk forgalma,
fénylő pulzáló háromszögei,
keresztül - kasul behálózzák az egyre mélyebb kékbe forduló eget.
 
A csend beül az utcákba,
a hazatért családtagokkal kezdetét veszi az esti rutin.
 
Felgyúlnak a fények a lakótelep lakásaiban.
 Minden nap más mintázatot adva az esti városképnek.
 
A  hegyoldal ostorlámpái apró ,
földre ért csillagokként  csillognak, ritmusosan.  
 
Fénylő, sárga téglalapok és négyzetek a lakások ablakai,
 a 10 emeletesek homályba vesző falain
 
A nyáresték megunhatatlan ,
teraszon ülős kellékei.
 
A denevérek még nem jöttek meg.
Melegebb időre várnak  talán.
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...