2017. április 23., vasárnap

ZMF = Zoltán Mária Flóra

Egy csepp méz
Zoltán Mária  Flóra  festőművész kiállításának, és két alkotásának is a címe.

Rádióban hallottam az invitálót kiállítására, és egy rövid beszélgetést a festőnővel, aki az idén tölti be 80. életévét. Erre a kiállításra  idei, illetve  az elmúlt egy -két évben  készített új alkotásaival jött.


Sosem  jártam  még a  FUGA-ban, épp ideje  volt  felfedezni. :-)

A dél körüli időt választottam , de  mégsem voltam egyedül, sőt meglepetésmre, igen különös ,de nagyon kellemes zeneszó fogadott a kiállítóteremben. Még sosem hallottam ilyen zenét, nem láttam  ilyen hangszert, sem amin egy   idősebb férfi játszott. Azt hittem egy ideig, hogy valahogy része  lehet a kiállításnak. A teremben  sok szék, félkörbe  rendezve. Az esti koncert előadójának gyakorlására léptem be a tágas  kiállítótérbe, mint ahogy később kiderült számomra.
 
Így  zeneszó mellett nézhettem  meg a képket. Azt hiszem ilyenben még nem volt részem. Bár két egymástól teljesen  független  művészeti élményt kaptam, mégis  úgy érzetem, mintha  lenne kapcsolat a képek és  felhangzó dallamok között.
 
Az előadó épp befejezni készült a  gyakorlását, mikor a háta mögött lévő képekhez értem. Beszélgetni kezdtünk, Ő szólított meg, adott egy műsorlapot az esti ősbemutatós koncertjére.

Már akkor  gondoltam, hogy meg kellene  hallgatni  a koncertet-is, amikor   mégcsak itthon a neten   böngészgettem ki, hova is kell mennem, mi is ez a FUGA? Invitálása megerősített abban, hogy  jöjjek majd este vissza  a zenedarabokat is meghallgatni.
 
Elsőre is tetszett a kiállítás, de a nekem szóló  igazi mélységeit akkor értettem meg amikor  estefelé visszamentem, és leülve az egyik székre bő fél órán keresztül hagytam, hogy hassanak rám  a Zoltán Mária Flóra  színfoltjai.
 
Amíg vártam a hangverseny kezdését, a képek megtöltődtek bennem történetekkel, gondolatokkal, emlékképekkel, érzésekkel.
 
  Egy csepp méz a kép címe

.....és visszatérnek az utak
néhol kisimulva , máskor
egymásba  gabalyodva.
Mezők pipacsába
tavak, folyók kékségébe

Utunk a Nap előtt
sehonnan nem indul
és  sehova sem jut,

Csak irányok van
és a vissza-visszatérő
központi fény-tér

Ki tudja honnan indul az élet
s hogy hova tér?
Lent és fenn van csupán
a kezdet s vég között-



 
Avignon utcakövei
 
Vidáman ugrál a
a lélek
Avignon utcakövein
 


 
Hűsítő zöld erdők-tavak
 nyugalma
csitítja
a rekkenő hőséget.
Perzselő ,
bágyadt
melegével
boldog nyarakat
 idéz!
 
 
( Boldogan nézegetném szobám falán)

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...