2017. március 21., kedd

Ibolya-kölni



Gyerekkori tavaszi  időt, fényeket  ébresztett fel bennem  reggeli sétám. A nagy, hideg, havas telek után többnyire  lassan ébredezett a természet.  (Amitől már úgy elszoktunk az elmúlt időben.) Most azonban  érzem a hasonlóságot a gyerekkor tavaszaival.
 
Az első ibolyák megjelenése kis  ibolyacsokrok gyűjtésére késztetett bennünket, s az erre a célra készített kis ólomkristály vázától, az egyszerű  gyógyszeres üvegekig minden  teletömtünk illatozó ibolyákkal.
 
A Húsvét közeledte pedig "kölni" készítésre. Minden háztartásban voltak  kallódó kicsi  gyógyszeres üvegek,  kisméretű tálkák - amelyek a vasárnapi ebéd savanyúságainak  voltak fenntartva, de ilyenkor  , ibolyavirágzáskor  átváltoztak kölnikészítő tálakká. A  gondosan  és  szorgalmasan begyűjtött ibolyavirágokat ekkor  megfosztottunk száraiktól, leveleiktől, s  pici, vagy  kicsit  több vizet löttyintve rájuk , vízben álltak napokig. S persze  roppant büszkék voltunk kölnikészítő tudományunkra. Talán tényleg volt némi ibolya illata  a folyadéknak, s nemcsak  állott víz szagot éreztük. A már előre elkészített, tisztára mosott üvegeskéinkbe  töltöttük, ruhán keresztül leszűrt  " kölnit"
 
Nemrég az  egyik gyógyszertárban, mini kiállítást vettem észre 50-60 évvel ezelőtti gyógyszertári üvegekből, A  2-3 cm magasságnál kezdődtek, karcsúak és dundibbak sokasága állt  a rendelkezésre a gyógyszerésznek, hogy melyik mérje  be az átadandó tablettákat, folyadékokat. S bár ezek visszaváltható üvegecskék voltak, azért mindig maradt  pár  darab a háztartásokban, ami nem került vissza  a gyógyszertárba. Még mutatóban sem voltak műanyag tégelyek, fiolák, buborékos fóliába szemenként rendezett gyógyszerek. 
 
S mi gyerekek, még szabadon szedtük az ibolyák garmadáját a köröttünk lévő mezőkön, patakpart oldalakon.
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...