2017. február 4., szombat

Varjak

A vándorcirkusznak fenntartott nagyobb zöld területet most egy nagy  varjúcsapat vette birtokba. Vannak legalább 40-en. Fekete nagy foltokkal tarkítva a deres zöld teret. Egy 6-8 év körüli kisfiú szalad feléjük, s élvezi hogy a hatalmas madársereg jövetelére felrepül és 10 méterrel arréb telepszik le. Csak szalad és szalad , a varjak meg újabb távozásra kényszerülnek, mígnem elérik a terület végét. S ekkor átrepülnek a telek hosszanti másik végébe, új  nyugalmat szerezve maguknak.
                                                          ------------------------------------
Talán észre se vettem volna az iménti eseményt, ha nem nem barátnémmal folytatott telefonbeszélgetésünk lenne a fejemben.
Gimnazista unokáját területi szavalóversenyre készíti fel éppen, s három Arany János balladával kell előrukkolniuk a verenyzőknek, melyből kettőt fog a zsűri  meghallgatni.  Ez persze remek alkalom nekünk is újra átolvasni, átgondolni, átbeszélni, hogy miként értelmezük. S ennyi év után is még mindig ad újat Arany zseniális költészete.

 Az egyik ballada épp a Vörös Rébék, melyet a fiatal hölgy választott ( vagy választott neki tanára).

Nehéz feladat, egy mai tinédzser számára, mert könnyű belefeledkezni az ismėtlődő károgásba, s ezzel  megoldani vélni a feladatot. s egyben ellaposítani a ballada előadását. Ugyanakkor igen nehéz megjeleníteni  a ballada boszorkányos hidelemvilágba burkolt, de nagyon is hétköznapi akár mai is megtörténő, tragédia folyamát.

A mai gyerekek, szerencsére, már nem részesei annak hiedelemvilágnak ami még az én gyerekkoromban is élő, mondhatni meghatározó tabukat iktattak be a gyerekekbe pici korától. Nem nagyon hiszem hogy bármelyikünk is merészelte volna a kisfiúhoz hasonlóan felröptetni a varjúcsapatot.

Barátnémmal, órákat beszélgetünk a balladáról, értelmezve annak minden  momentumát. S minél jobban belemegyünk a szöveg  sorainak, szavainak, képeinek vizsgálatába, annál jobban tárul fel Arany zsenialitása. (amit persze  eddig is tudtunk, hiszen mindketten Arany költészetének  rajongói vagyunk). Ahogy elaltatja az olvasót lenyűgöző időmértékes  bravúrjaival,  mint egy  áttetsző leplet terítve  a műre. Mily könnyen elviszi az embert a dallam, ritmus, tökéletessége, s máris csak peregnek a szavak, sorok, anélkül, hogy az ember igazán mélyen megmerítkezne a balladában, magában. S ezt Arany minden  balladájánál megtette! Elaltatta a felületes szemlélőt, átnyújtva ugyanakkor a nyelvünk szépségét ringatónak. S csak akkor tárul fel művei teljes  szépsége, ha ezt a tökéletes nyelvi bravúrt az ember képes "felszaggatni" a momentumok  vizsgálatával. Akkor viszont  fantasztikus  szellemi utazássá válik, s olyan részletek kerülnek fénycsóva alá, amelyek  korábban észrevétlenül  hevertek a sorokban.

S milyen jó, újra a versekről  beszélgetni, átélni újra, hogy milyen jó volt készülni egy-egy irodalmi anyag átadására a gyerekeknek. Nem beszélve arról, hogy milyen jó érzés felfedezni még  mindig valami újat arról amit ismertünk, (vagy ismerni véltünk :-) - vagy csak másképp  láttuk 20-40 évvel korábban mint  most.
                                                           ----------------------------------------
A varjak még nem mentek el, bár az időjárás  melegebbre   fordult,  a medve se ment vissza a barlangjába, tehát  hamarosan  útra kelnek majd. Mindenestere én  másképp nézek rájuk a Vörös  Rébék  áttanulmányozása óta. A gyerekkorban beültetett  félelem, tartózkodás kíváncsisággá változott bennem. Nézem reptüket, büszke tartásukat, élelem szerző civakodásaikat. Ahogy suhannak kitárt szárnyaikkal, igazán lenyűgözőek.





 



Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...