2016. december 9., péntek

Dixit-eltünk

Még a  nyáron, az unokáknak  vettem  egy  alapdoboz DIXIT -játékot, s meglepően jól  játszott  együtt vele a  3 teljesen más életkorú unokám és anyukáik. Nem  gondoltam azonban, hogy  pár  hónap  múlva  egy  újabb  DIXIT csomag, születésnapi ajándékként  elkezdi családi karrierjét, s kedvelt, együtt töltött esti időtöltéssé válik.
Pár napja én is  részesültem ebből az újfajta önmagunkra és egymásra  is figyelő tevékenységből. Nem is igazán játék, inkább egy  képekkel segített asszociációs  rendeződése a bennünk lévő aktuális érzéseknek, élményeknek, gondolat hullámoknak.
 
Játékszabálya igen egyszerű. Minden körben ugyanolyan mennyiségű lap ( 6-8) kerül bemutatásra, s azokból   mindenki  szabadon elvehet  egyet, vagy többet is akár, ha számára  valamit felidéz, valami fontosat tartalmaz.
Mikor  a lapok elfogynak akkor mindenki elmondja a többieknek, hogy a választott lapjai mit jelentenek a számára.
 
Mivel én először  játszottam ezekkel a lapokkal, nekem teljesen új volt minden kép, s nem kötődött egyikhez sem semmilyen korábbi  gondolat, érzés. S az is, kiderült, hogy ugyanaz kép akár teljesen  ellentétes  jelentést hordoz, attól függően, hogy  kinek melyik részlete fontos belőle.
 
Lapjaim
A játék előtt pár nappal volt egy álmom.
Kovácsiban  voltam,   ( már  jó régen álmodtam Kovácsiról), s egy  utca részen -ami régen  kukoricás mező volt,  az álmomban egy mini dzsungel lett, és  én egyre beljebb és beljebb mentem benne. A közepe táján megjelent egy  pont ilyen  fehér-fekete csíkos  tigris, majd később még egy. Tudtam, hogy nem fognak bántani, de azt is, hogy  innen nem  szabad tovább befelé menni, hanem  vissza kell indulnom. Így is tettem, s egy ideig  haladtak mellettem, kísértek az utamon., de az erdőből már nem jöttek ki. Én meg az utcánkba értem, a volt  házunk elé, de  tudtam már nem mehetek be.
Minden   kártyából egy van csak, de én megkettőztem itt  virtuálisan az egyiket , hiszen  3nál több unokám van, plusz a szüleik. Ez egyértelműen a Karácsonyvárás nekem. A készülődés ideje bennem.


S itt van kedvenc együttesem is :-)  Legalábbis nekem Ők  jutottak eszembe róluk. Az  Il  VOLO! Piero a szemüveges , nem kétséges, a neki  háttal ülő, meg persze  Ignazio, s összeköti őket azonos  hangterjedelmük :a tenor. S az is, hogy oly összhangba tudnak lenni  énekéléskor, sokszor a mozdulataik is  teljesen egyformák. S itt van persze Janluca is a másfajta hangszínével (bariton), és az előző kettőtől lényegesen eltérő, előadásmódjával, de nélkülözhetetlenségével  is  egyben hármasukban.   https://youtu.be/fWz2FcUBaq8
 

Végül az utolsó két kártyám melegségével  azt az életörömöt  villantja fel nekem, amit  a lehetőségek, választások szabadsága  jelent nekem. Az útkereszteződésben  bármerre is indulok, felfedezek valami szépet, értékeset, megkapót. Az élet csodaként történő megélését szimbolizálja  nekem
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...