2016. november 20., vasárnap

A 24-es villamos

Nem  igen lehetne  fokozni azokat a körülményeket, amivel egy  villamost alkalmatlanabbá  lehet tenni a tömegközlekedésre, mint ami a 24-es  (ex hannoveri ) villamossal valóság  lett. A kívülről jól kinéző villamos megtévesztő külső csupán.
 
Hannovernek, nyilvánvalóan elege lett a használhatatlan villamosaiból, s igyekezett  megszabadulni tőlük, amit teljesen megértek. Az viszont, hogy ez a villamostípus nekünk  megfelelt, nagyon jól mutatja azt a szemléletet ami fájóan képébe vágja a mozgásukban bármilyen oknál fogva  aktuálisan  vagy huzamosabban akadályozottaknak, vagy   nehezíttetetteknek, hogy nincs  helyük a társadalomban.  Ne közlekedjenek, maradjanak otthon, vagy gyalogoljanak- ha  egyáltalán tudnak.
 
A kétoldalra nyíló ajtó mögül egy lesüllyedő 3 fokú lépcső bukkan elő, ha megnyomja az ember az  ajtónyitó gombot. Természetesen meg kell várni, míg a fokok  beilleszkednek a helyükre, s utána lehet  csak megkezdeni a felszállást. Amit elvileg könnyítene -gondolom- a felszállóteret pont középen  ketté osztó korlát. Így  sikerül az amúgy sem túl széles ajtónyílást lecsökkenteni két   szűk feljáratra. Babkocsival csak 2 ember együttes  munkájával lehet feljutni. Az egyiknek  fenn kell lenni a villamoson, a másiknak meg alul jó magasra kell  emeli a babakocsit (persze gyerekestül), s  így  esteleg  fel lehet rá vinni. Leszállásnál megint két emberes a történet természetesen. Akinek nehézséget okoz a lépcsőzés az meg talán pároslábbal a korlátokba kapaszkodva szökkenjen fel? Egyszerűen elképesztő, különösen azért is, mert a lépcsőfokok  magassága  jóval  nagyobb az átlagosnál. Így  használata babakocsival, időseknek vagy mozgásukban  akadályozottaknak valóságos rémálom, illetve   akik  kerekes székesek, azok egyáltalán nem is tudják használni.
 

 
Mindez egy olyan útvonalon közlekedő  tömegközlekedési eszköz, amely  három kórházat is érint. Igaz a 3as metró is megáll a  kórházaknál,  csakhogy  nincs  lifttel ellátva a metró ki és bejárata, de még egy mozgójárda sincs  beszerelve, úgyhogy  babakocsival, kerekesszékkel ezt sem lehet választani. S lehet  ezt még fokozni azzal, hogy autóbusz meg egyáltalán nem közlekedik a  kórházakhoz. Minimum 1, de inkább másfél km gyaloglással lehet csak autóbuszmegállóhoz érni. S ott sem  alacsonypadlós busz jön , csak időnként -óránként , jó ha egyszer  jár a vonalon -
 
S mennyi pénz jött az  Európi Unióból célzottam arra, az ezredfordulón, hogy az akadálymentesítéseket meg lehessen oldani! S ez lett a végeredmény!
 
Nem  változott a szemlélet sem semmit. Hiszen az nem pénz kérdés, hogy egy ilyen csomópontot legalább egy   útvonalon lehessen  megközelíteni akadálymentes  járművel. Itt sikerült  teljesen ellehetetleníteni. Megrázó élmény volt számomra. A teljes  tehetetlenség, kiszolgáltatottság, megalázottság élménye. Szerencsére sütött  a Nap, kellemes  volt  hőmérséklet s a Heim Pál Kórházat igazán szépen  felújították, s talán a  felszereltségét is sikerült  fejleszteni  -köszönhetően az adóink  1%ból célzottan , egyénenként ide utalt pénzből is.  
 
 
Úgy tűnik felújítják és megőrzik az alapítás környékén készült szobrokat is, s majd   méltó helyükre kerülnek
 


 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...