2016. szeptember 9., péntek

Lángh Júlia - Közel Afrikához

Gondolom mindenkiben , mindenkinek van egy   olyan hely a világ valamely sarkában amihez úgy érzi vonzódik. Függetlenül attól, hogy járt-e ott, vagy valaha is  eljut-e  oda.
 
 Gyerekkorom óta Afrika - belső Afrika-  tárgyú írások  sorát olvastam el, az útleírásoktól kezdve történeti  írásokon át, művészeti írásokig. Kittenberger, és Széchenyi írásaival kezdődött.  Ezek voltak  az otthoni könyvtárban, s akkora  élményt jelentettek, hogy azóta is  örülök, ha valami jó kis könyvre  bukkanok. S ez a könyv bizony  jó! Nagyon jó!
 
Nem szépít, nem idealizál, a valóságról ír. A hétköznapokról, tévedésekről, és sikerekről, örömökről és fájdalmakról, az afrikai mentalitásról. Villanásnyi morzsák  az írónő alkalmazotti létéről Illélá-ban, mégis egésznek érzem. S nem leírása csupán, a történések sorának, belefűzi lépten-nyomon filozófia mélységű gondolatait is. Máskor meg mintha egy  szavakból álló  fényképet nyújtana át, egy -egy olyan pillanatról, eseményről  amit  határozottan nem akar   fényképen rögzíteni, mert illetlennek érzené betolakodását.
 
Gyűlnek a cetlik a könyv oldalai közt, jelezve   magamnak, hogy még visszatérek majd a végén  hozzájuk. Megmerítkezem  bennük még egyszer. S már előre  sajnálom, hogy vége lesz, és nehezen fogok utána olyan  könyvet találni magamnak, ami  megint  ilyen jó érzéssel tölt majd el.
 
 



 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...