2016. szeptember 4., vasárnap

1,14 m2

"kertem" azaz balkonládáim össz  fölterületének  mérete. - Mint gyerekkoromban , Kovácsiban, a szilvafa szomszédságában, ott is volt egy  1m-szer  1m-es  külön  földterületem, ahová azt ültettem amit akartam, viszont  gondoznom is kellett. Locsolni, gyomlálni, kapálni, egyelni, attól  függően  minek mire  volt  szüksége. Akkoriban a zöldségfélék érdekeltek, volt  borsóm, sárgarépám, petrezselymem, hagymám, uborkám, paradicsomom, káposztám, karfiolom. S milyen öröm volt nekem, mikor az én kis kertemből került az asztalra a zöldhagyma. vagy paprika, paradicsom. Egyedül karalábém nem volt mert az már akkor sem szerettem. Ezen felül persze a nagy kert  gondozásában is részt vettem, nagyapám  irányításit követve. S mivel kedveltem is ezeket a  munkákat , sosem unatkoztam, mert egy kertben mindig van  teendő,  sőt mindig van valami újdonság, érdekes   esemény. A kert akármilyen pici is most már - 1 m2- ,  ellát bőven  szépséggel, felüdüléssel, új és új felfedezésekkel, örömmel.
 
Évek során alakítottam ki  mostani balkonládás  1m2 -et.
A legelső növényt  nem is én vettem, hanem a beköltözéskor kaptam kisebbik lányoméktól, -egy cserepben lévő orgonabokrot, kovácsi orgonáink emlékére. S azóta is  a lányaim sorra hozzák a virágokat kertembe., persze veszem magam is amit  kigondolok magamnak. Kísérletezgetem a  virágokkal. Minden évben kicsit több lesz a virág és kicsit más az összetétele is.  S persze minden évben úgy  érzem, hogy az adott idei év virágai szebbek, nagyobbak minta korábbi években :-) Most értem el  balkonládáimmal a teljes korlátlefedésig, de a járófelületen azért még van némi hely az új virágoknak.
 
S csodás élményekben van részem a virágok  növekedését, fejlődését   figyelve.  Olyan események válnak láthatóvá számomra piciny kertemben, amiket a nagyban  annak idején észre sem vettem. A növények nagyon önfeláldozók például  csemetéik (azaz virágjaik)  irányába. Ha nincs elegendő vizük, akkor először  a levelek száradnak el, hogy minden csepp maradék víz a virágzat életben tartásához juthasson. Vagy  megható az is  ahogy egy  virágtövön együtt él a legfiatalabb és  legidősebb  generáció és közte az összes  életkori szakasz megtalálható. Ugyanúgy korosztályokba sorolhatók a virág életfázisa mint az embereké. A bimbók is  legalább három  szakaszra   bonthatók, minta az ember gyerekkor, de a fiatal felnőttkor és az öregkor  közötti fázisok is  jól elkülöníthetők egy  virág  életében. Nagyon mély élmények ezek számomra. Látni egy rózsaszálon például, hogy most épp melyik életszakaszában van, s ahogy körül veszik a fiatalabbak, idősebbek, mint egy nagy család, ahol minden korosztálynak  van helye, szerepe, élettere.
 
Megrázó élmény volt, mikor felfedezetm, hogy rózsám öregedő szirmainak belsejében milyen  friss, üde  még a belső, összebújó pár sziromlevél. Kívül a sziromlevelek már ráncosak, fakók voltak, de belül még "lobogott "az  élet  tüze. Ugyanúgy mint az emberi életben, mikor öregedni kezdünk. S mikor  már ez a belső tűz is  megfakul, még mindig nincs vége a virág életének, hosszabb vagy rövidebb  idő után következik csak be az, mikor  végleg elveszti színét, illatát. Igazán megrázó élmény ezeket  nap mint nap tapasztalni, meglátni. Látni, hogy mi vár ránk, hogy milyenek  voltunk, milyenekké váltunk, megrázó élmény. A virágok nagy életről tanítók!
 
S még egy   fontos   dolog a virágjaimmal kapcsolatban! A színek  és fények   játéka. A reggeli napfényt Ők is  úgy isszák magukba, mint én . Ilyenkor  látom meg  a személyiségüket leginkább. Ahogy sziromleveliken megcsillan, visszaverődik, vagy épp átsejlik a Nap fénye, az önmagában is boldoggá tesz.
 
Néhány szép  fotót válogattam  most össze, kertecském elmúlt éveinek  pillanataiból.

 
 
 
 
 
 
 


 
 
 





 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...