2016. augusztus 1., hétfő

Elena Ferrante: Nő a sötétben


Valami olasz irodalomra  vágytam, s a könyvtáros ezt ajánlotta. Egy újabb  női  író- gondoltam örömmel-. A könyv nem  túl vastag, kézbe illő, a borítója mint egy  lágy akvarell kép. Tengerpart, homok, hegyek. Vonzónak éreztem a könyvet , anélkül, hogy egy sort is  beleolvastam volna, s döntöttem , igen ez jó lesz!
 
Nem csalódtam. A könyv igazán jó, letehetetlenül jó.  Pedig semmi extra, olasz  tengerpart elrejtett zugában  egy  középkorú nő magányos üdülése, körül véve  fiatalokkal, és idősebbekkel. Csak aztán hirtelen,  sokkal több lesz,  igazán mély lélektani művé  fejlődik.
 
Utána akartam nézni, többet  tudni , hogy ki is Ő, mármint az  írónő?- s jön a meglepetés. Elena Ferrante, írói álnév. Nem találkozik olvasóival, nem megy  díjátadókra, holott lenne mire büszkének lennie,  Ahogy Ő  mondja a könyv megíródott, az írója nem érdekes, éli a könyv a maga életét. Hát akkor ezért van az, !?)  hogy időnként úgy érzem nem is nő az írója, hanem férfi. Aztán ugrik a kép  és   megint   mintha a női lélek  legmélyebb bugyrait tárja fel  az írója,  Ki az akinek nem kell a hírnév, a dicsőség, hiszen több könyvét is  filmre vitték már?  A Time's magazin 2015 ben a 100 legbefolyásosabb ember  közé választotta. Könyvei az angol könyvkiadásban is  igencsak népszerűek. 
 
Talán egy pszichoanalitikus lehet - férfi vagy nő ki tudja- , aki így adja ki magából, így távolítja el magából a belé rakódott élettörténetek darabkáit.  Összeolvasztva különböző emberek eseményeit egy regénnyé.
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...