2016. augusztus 30., kedd

Augusztus vége

Mostanság úgy osztom  be   napomat, hogy délután 5 körül elmegyek egy kicsit olvasgatni a  szomszédos  szabadidős parkba. A gyerekek szüleikkel  még élvezik ilyenkor a park  változatos  helyeit, de már észrevehetően  korábban megy le a Nap. Melengeti hátam, míg fenn van, a  szellő dacára is, de ahogy lebukik a hegy mögött, már érezhető, hogy a világosság  hogy fogy, s  hűl a levegő is vele  együtt! Még pár oldal, azért belefér :-) - most épp Afrika- magamra terítem kedvenc  lepelnyi sálamat,  hogy minél később kelljen  búcsút mondanom a helynek,  a surló napsugaraknak a hegy mögül. Ilyenkor mindig irigylem a ház lakóinak azon szerencsésebb csoportját, akik a nyugati oldalon laknak. Bár tudom, hogy milyen szerencsés  vagyok az én É-K fekvésű garzonommal, napfelkeltéimmel is! (Nekik ebből van hiányuk ) Csakhát  ilyenkor   mindig elképzelem, hogy milyen jó lenne a  lemenő napsugarakat minél tovább  élvezve a teraszon, tovább olvasni épp aktuális  könyvemet.  A vágyakozás azért nem tart soká,  csak míg elhaladok az ablakok alatt. :-)
Persze nem komoly ez az elégedetlenség, csak pillanatnyi hangulat, ami   azonnal el is felejtődik bennem  ahogy  beérek saját   lakásomba. 
 Könyvemet becsukva   végül is haza indulok. A szemem csak egy sárga  csíknak érzékeli már  a Nap fényét, ami bearanyozza vékony vonalával a hegyet körben. A fényképezőgép lencséje, még "látja" a körívének egy darabját is. Úgy  tűnik el, ahogy jött, fényesen, sejtelmesen :-)
 
 
--------------------------------------------------------------------------------------------
Tán az élet  előrehaladtával van, hogy a természet  változásai mélyebben hatnak rám. Jelentéktelenné zsugorodnak korábban fontosnak vélt dolgok, s valahogy az idő is más értelmet kap. Az évszakok, napszakok  fény változásai  mélyebben  megérintenek

Reggel többnyire a Nap még nincs a látóhatáron mikor már a teraszomon vagyok. Már világos van, de még a főszereplő, a NAP nem látszik az ég peremén, csak sejlik, hogy hamarosan előbújik.
Sokszor láttam a napkeltét munkábamenet közben is, de  az más volt.  Rohanós volt, s csak úgy mellesleg megtörtént, hogy sötétben indulva, világosban érkeztem meg. Nem volt mód megállni, várni a pillanatot. Lehet, hogy  a busz / villamos  ablakából nem is volt módom  szemlélni, mert épp háttal haladt a napkeltének. S ugyanez volt sokszor haza felé is. nem beszélve arról, hogy voltak évek amikor a termembe egyáltalán nem sütött be a Nap, semmikor mert  északra néztek ablakai.
Lehet, hogy ezért is  nyűgöz le annyira, ha megfigyelhetem Az évek alatt  megismertem lakásom minden fényhatását. Évekig nem értettem, miért fog el a szomorúság egy kicsit,  amikor  dél körül  jár az idő. Mígnem rájöttem, hogy akkor a legárnyékosabb a lakásom, hiszen  egyik oldalról sem tud egy pici fény sem besurranni, a fölöttem  delelő napfényből.
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...