2016. július 31., vasárnap

Munka - ritmus

Újra festik a zebrát  a közelünkben. Hosszabb egyenes úton haladok felé a vasárnap déli  üres utcán, s már messziről feltűnik, hogy milyen harmonikus  mozdulatok, lépések ismétlődnek szabályosan, egymás után a munka ritmusában.
 
Két férfi összehangolt munkája  adja  ritmusát.
 
Zizegve nyúlik közöttük egyre hosszabbra a festőszalagról letekeredő ragasztós papírcsík, ahogy szabályosan lépdelnek egymástól el, hátrafelé. Mikor elérik a  korábban már lefektetett határvonalkát egyszerre  hajolnak meg, s máris a földre tapad a szalag. Felegyenesedve, szinte  tánclépéssel, ritmusosan elindulnak a  szalagra taposva a képzletbeli felezővonalig. Középen megint meghajolnak kissé egymás felé, míg a szalag mindkettejük kezében biztonságban megmarad és zizeg a szalag, visszalépdelnek a már lefektetett szalagon , majd egy lépés jobbra illetve a másiknak  balra, s újra szemben állnak egymással. hajlás, a papírcsík lefektetése. Felegyenesedés, háromlépés vissza rajta középig. Zizeg a szalag ahogy  hátra lépdelve  újra kihúzzák, lefektetik, lépéseikkel rögzítik. Egyszerű ritmus, praktikus. Nincs benne  semmi felesleges  mozdulat, nincs  beszélgetés sem köztük, egyedül a papírcsík zizegése hallatszik szabályos időközökben. Összesen tizenkétszer és még két töredékkel.

A festés már géppel történik, s alig  fél óra alatt kész az új, a napfényben csillogó hófehér , figyelemfelkeltő gyalogátkelő .
 



 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...