2016. július 24., vasárnap

Foszlányokra szakadozva....

Foszlányokra szakadozva tűnik el
éjszakai álmom.
Helyek, személyek bukkannak elő
a semmiből
történetük is volt,
összefüggő,
de már felidézni nem tudom
Homlokom mögött vannak
elrejtve
hozzáférhetetlenül.

Nagymamám után indultam
Tudom benn van a városban,
s nekem  meg kell őt találnom
és nem tudom,
hogy merre lehet.
Egy villamos megálló,
a Szilágyi Erzsébet fasor
megyek, megyek,
míg fel nem ébredek

Foszlányokra szakadozva tűnik el
éjszakai álmom
helyek,
személyek
ismerős és
ismeretlen utak,
terek

Végül  színcsíkok maradnak csak
belőlük
mélyvörösek,
kékek és  feketék
S az érzés:
a kétségbeesés

Ő volt az utolsó menedékem












Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...