2016. június 26., vasárnap

Piacozás


Zöld, kék, sárga, piros, fehér egyenmagasságú vászontetők alatt zajlik a piac élete. Ameli tisztes távolságból  nézi ezt a falak nélküli téglatestben zajló, mozgalmas világot. Még nem  döntötte, el, hogy belépjen-e a kapuk nélküli, mégis szabályosan csak bizonyos helyeken  belépő -távozó koreográfiába. Kívülről figyelve, egy oldalfalak nélküli téglatestben, statikus elemek közt, rendszertelen  gyorsaságú  és irányú emberek hullámzásának tűnik

Lehet párszáz négyzetméternyi, vagy  utcákat betöltő méretű, a lényege nem változik. Szemlélődés, keresgélés, döntések, kölcsönhatások sokasága, Portékák és árusai, nézelődők és vevők egymásra hatásába által fenntartott különleges világ.

A boltok, szupermarketek árukínálatának szemügyre vétele, s ott a vásárlás lebonyolítás teljesen más magatartást, attitűdöt hív elő a vásárlóban, mint a piaci vásárlás. S pont e két attitűd  az ami miatt hezitál. Sietne, egyszerűbbnek, gyorsabbnak tűnik számára a bolti vásárlás. Ott gyorsan eldönti, hogy a kirakott egyféle paradicsomból melyik hármat -négyet vegye el, s melyik sárgarépát, krumplit, hagymát válassza  a kirakott halomból. Csakhát a gyümölcs! Az egészen más! A piacon talán talál szépet az unokáinak ribizliből, málnából. Olyant, ami még nincs összetörve az ide-oda hánykolódó utaztatás miatt. Milyen boldogok voltak pár napja azzal akis ribizlivel is, amit  elég szépnek talált a boltban. Jól megmosta, porcukorral meghintette, ahogy gyerekeinek is kedveskedett vele, s ahogy neki is gyerekként a nagymamája. Pedig a ribizli aztán igazán nem volt „nagy szám” akkoriban számára, hiszen térült -fordult a bokrok között, s ette csak úgy leszedve minden mosás nélkül, amikor csak kedve tartotta.

De mégis, a porcukorral megszórt, „elkészített” ribizlis vagy málnál tálacskák, a terített asztalon a szeretet, az étel örömének szimbólumai voltak. Azt nemcsak úgy bekapta az ember magában, hanem leült hozzá az asztalhoz, beszélgetett közben a többiekkel. Az élmény volt, Ezt csak egyetlen dolog tudta azidőtájt felülmúlni, a ribizlis vagy málnás pite. A tetején hatalmas, és karamellizálódott fehérjehabbal. Fel kellene eleveníteni. Ahhoz azonban több és szebb gyümölcsre van szükség, mint ami az üzletek polcain található,- gondolta Ameli, így aztán döntésre is jutott magával, és  belépett az eddig csak kívülről figyelt mozgalmas  térbe.

Belépve- a kapuk-ajtók és falak nélküli téglába- azonnal érezte, hogy egy teljesen más világba került, mint pár perccel ezelőtti világa. Megszűnt a külvilág, beszippantotta a piac légköre. Részese lett a mozgó-megálló, ide-oda induló áradatnak. Bár célirányos ment, nem foglalkozva a zöldségek, húsok, mézek, sajtok, tejek világával, csak a ribizli és málna árusokra fókuszált, mégis érezte, hogy időutazásban is van. Bevillantak gyerekkorának nyári, alföldi piacozós élményei. A hatalmas, 10-15 kg-os kenyerek, amiket máshol sosem látott az idő tájt, s melyek illata már messziről csiklandozta az orrát. Sosem vettek, mert akkora kenyérrel egyszerűen nem tudtak volna mit kezdeni nagynénjével ketten, de az illatának élményét ez  pici piac is előhívta. Nem is nagyon figyelt most semmire maga körül. mégis tudta, hogy meg fogja találni azt az árust minden keresgélés nélkül akinek  a portékája tetszik majd neki. Hagyta, hogy addig gyerekkori emlékei jelenjenek meg belül vetített mozijában.

Maga számára is hirtelen egyszerűen csak  ott állt a ribizlis-málnás árus előtt. 1500Ft volt kilogrammja a ribizlinek és a málnának is. Elcsodálkozott kicsit az áron, mert a ribizli, málna számára, ár nélküli termék volt régen, hiszen a 60 tő ribizli elegendő volt mindenre. Lekvárnak, szörpnek, süteményekre, s csak úgy enni napközben. Csak a cukorért kellet pénzt kiadni. Elkészíteni meg öröm volt számára. Szerette a leszedéstől az üvegekbe töltésig minden fázisát.  Most meg itt áll mások ribizlije fölött, hogy örömet tudjon szerezni gyerekeinek, unokáinak. Ettől hirtelen szomorú lett, s tudta, hogy minél gyorsabban le kell bonyolítani a vásárlását, hogy kilépjen ebből a fájdalmas helyzetből, és haza kell vinni, megmosni, meghinteni porcukorral, s az unokáknak odaadni. Így azt sem tudta, hogy volt-e máshol is ribizli vagy málna árus még.

Fizetés közben- fél füllel hallgatva, még befogadta agya, - hogy a szomszédos – szalonna-kolbász-tepertő- árusa arra kérte vásárlóját, hogy szavazzon az interneten a termékeire! Előkészített névjegykártyája átadása közben. Mekkorát változott a világ! Tíz évvel ezelőtt mikor előállt azzal az ötlettel, hogy a névjegykártyák sablonjára, azt saját blogok ismertetésére -szórására is fel lehetne használni, értetlenül nézett rá mindenki. Most meg megvalósulva itt történik mellette, a legtermészetesebb módon.  Miközben az árus mögött, egy piros fonállal, kézzel hímzett falvédő van kifeszítve. Rajta egy pad, azon egy fiú és lány, egymástól  elég távol. Azzal a a felirattal, hogy Nem hiszek a férfiaknak!
 
Ameli gyorsan kilépett a PIAC téglatestből, s újra visszaállt minden érzékelője fél órával ezelőtti önmagára. Amiben már csak az unokáknak szerzendő öröm maradt meg az iménti időutazásból


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...