2016. június 19., vasárnap

Hársfavirágzás

Rátelepszik az utcára, a fasorból áramló virágillat. Édeskés, friss aroma, ha csak kis szellőnyi ér el, de tömegével, súlyos, nehéz, az autók felcsapta porával keveredve. Pár napja  nem esett csak ,a föld mégis oly repedezett, mintha több hetes aszály sújtotta volna. A téli csapadék hiánya talán....
 
Kis fehér tálkákban "guruló" málna  -a kiírás szerint legalábbis. Húsz-huszonöt deka talán. Koszosnak tűnik. Pöttyed a melegben. Az árus ujjai szinte feketék már a zöldségek, gyümölcsök szedegetéstől és pénzszámolásoktól. Belemarkol az előtte lévő cseresznyehalomba, zacskóba teszi, majd a mérlegre. Újabb réteggel hizlalva ujjai kosz rétegeit. Ameli csak nézi elborzadva. Húsz éve is van, hogy utoljára málnát, epret, ribizlit, meggyet vagy cseresznyét evett nyersen. Rá se bír gondolni, mióta nem maga szedheti a saját kertjéből. Azóta csak meghámozható gyümölcsöket vesz, hogy eltávolíthassa a külső réteget.
 
Fel az Átló utcán ! Rikítanak a muskátlik , mályvák és  liliomok  a galambturbékolásban. Kis nesszel a bokor ölébe hullik egy  száradt fűzfalevél. Ameli odalép, hogy megnézze közelről a még fészkelődő hosszúkás  levél megérkezését a bokor ágaira. Rendezett házak, kertek, amolyan csöndes város széli vagy épp  város eleji nagy telkes , széles utcájú mezővárosi rész. Minden zöld, és buja, teltséggel lélegzet könnyítő. A túlvégi sarkon elhagyatott ház. Nem lakják, egész biztosan! Pereg a rozsdás festék  a kerítésről ki és betört ablakszemek, félbehagyott hőszigetelés nyoma, méteresre nőtt gaz a kertben. Nincs gazdája, csak enyészik napról napra. Talán majd  jön valaki és megkönnyíti szenvedését , lebontja , s felépít helyébe valami mást, egy új élő, lélegző épületet.
 
A cukrászda utcájába fordulva újabb hársfasor. Egy , kettő, három, négy fa  áll glédában egymás mellet, csordultig megrakodva virággal Megfájdul Ameli  feje  a felé áramló illatözöntől . A cukrászda közel van. Régi borospince épület felújított, megőrző és modern  dizájn elemekkel. Három minigombócot kér, de Klára nem hallja, tisztán és normál gombócokat mér. Kávét, joghurtot és málnát kér, és szép nagy gombócok halmozódnak a tölcsérbe. Ameli ijedten néz a toronyra. Minit kértem, -mondja halkan. Klára mosolyog. Jaj nem figyeltem. Csend ül kettőjükre, de tényleg csak egy pillanatnyi, és egyszerre szólalnak meg.
- Hát akkor maradjon mondja Anima
- Semmi baj!- mondja Klára, s már kezében egy új tölcsér, meg a minigombócos kanala s fejből idézve  a sorrendet, egymásra púpozza a kávé, joghurt, málna  halmokat. Ameli szégyelli magát, biztosan nem mondta elég hangosan! gondolja.  Leül fagyijával a cukrászda  kertjébe. Szembe vele az utca túloldalán méter magas  sitt domb terpeszkedik egy piciny  telek közepén. Beleállítva egy  hirdetési tábla.. Eladó telek ..Új építésű ikerház  . Illusztrálva egy képpel. Ilyen lenne majd? Ennyire jellegtelen? Nem, ez talán csak egy jelzés, figyelemfelhívás, reménykedik Ameli. Szereti a csinos, újépítésű házakat, amiken van valami egyedi, jellegzetes rész. Egy szép ablak, vagy falív, terasz. Ezen a képen semmi ilyesmi.
Gyorsan fogy a minigombócok sora tölcsérében. A szemközti asztalon üres, használt tányérok várják Klára gondoskodását, s  íme Klára jön is. Kezében egy hosszúkás pohár, benne fordított sorrendben az iménti nagy gombócok Az aljáig leérő hosszú kanalat mutató ujjával a pohár széléhez fogja ,majd menet közben egy jó nagy kanállal ki is kanalaz a málna, joghurt , kávé toronyból és bekapja. Rámosolyog Klára. Nincs semmi baj - mondja még egyszer, miközben összeszedi az asztalon árválkodó tányérokat, s leül mosolyogva egy üres székre, tovább kanalazgatva  váratlan fagyiját.


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...