2016. június 8., szerda

Gránátalma virágzás és anya

Virágba  borultak a gránátalmák. Élénk pirosak, vagy narancsosak , drappos- fodros szélű  telt virágúak, vagy leheletnyi  vékonyságú kecsesen hajladozó sziromlevélűek.  A fényképezőgéppel oly nehezen visszaadható szépségűek.


Minden egyes  bokornál,/ fácskánál Anyám, jutott eszünkbe lányommal- unokámmal sétálva.
Anya  egyik kedvence  volt. Akkoriban mikor  Ő még élt, nem is lehetet látni csak képeken, esetleg talán Arborétumokban, de oda meg nem jártunk akkoriban. Ő is    Óbecse-i éveiből emlékezett rá. Egyszer aztán  beállított  tél derekán -talán a 80-as évek elején lehetett- két gránátalmával. Hozta az unokáinak. Akkor láttam  életemben először   gránátalmát.  Nagyon boldog volt, hogy az unokáinak ilyen különleges dolgot hozhatott. Ma sokat emlegettük Őt séta közben. Felidéződtek emlékek 30-35 év távlatából Mindig előttem van,  ha  a gránátalma valamilyen formában  szóba kerül, az a délután, mikor odaadta az unokáinak a nagy kincset, a varázslatos, -általa jól ismerten, de általunk sosem látott gránátalmát.
 
 
 Pár nap múlva lesz  30 éve, hogy meghalt, a szíve felmondta  a szolgálatot. Hárman voltunk otthon  akkor rajta kívül, a lányaim és én. Megvárta hogy  hazaérjünk egy  budapesti  nyelvtanfolyamról amire a gyerekek  jártak  épp. Örülök, hogy megvárt minket, hogy hazaérjünk. Az azóta eltelt évtizedek bizonyították, hogy az akkor oly fontosnak hitt nyelvtanfolyamnak semmi értelme nem  volt , s inkább ártott mint használt. Mennyivel jobb  lett volna  többet együtt lenni vele.
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...