2016. május 2., hétfő

Törökugrató tanösvény - szikrázó napsütésben

Milyen jó, hogy  fényképek  özönét készítettem  napfényes  rövid kis  sétánk során lányommal és legfiatalabb unokámmal.. E felhős, esős  időben szinte elképzelhetetlen  már az, ami körülölelte az embert pár napja. Olyan ez a másfél-két km hosszú tanösvény és a körülötte levő tér, hogy az ember  elfelejti, pillanatok alatt, azt, hogy egy városban van tulajdonképpen. Mint Füvészkertben , Pesten, itt is eltűnik minden ami a városra  jellemző, és a nagybetűs természetben találja az ember  magát. Hullámzó árvalányhajak tengerében, melyet kék  foltokkal  színez a len, virágtengere. messzire és messziről világítva kékségével. Nagyon sok hernyó izgett -mozgott ma a fák lyukassá rágott levelein.
 A múltkori oly csodás   kákics (gyermekláncfű) virágzás már átváltott fehér  bóbitás szőnyeggé:
 
Nincs is olyan meleg mint  pár héttel ezelőtt. Mintha  visszafelé mennénk az időjárásban. Viszont az égbolt elképesztően szép kék, minden  szín  harsány és  telt, eleven. A fehérek és kékek uralják a bokrok, és  lágyszárú virágok színét. Nyoma sincs a múltkori sárga ragyogásnak. Tökéletes  feltöltő séta. "Karnyújtásnyira" a város és mégis csend, jó levegő, és hatalmas  szín és illat élmény az egész.  Földszagba keveredik a kakukkfű lágy , finom illata. A  séta búcsúzója most a kalcitos  kővek vibráló, csillogása















 
 








Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...