2016. május 24., kedd

Csend van


Az este csendje
fel nem tett kérdések,
hangtalan szavak csendje

Kinn a szél dörömböl
lökdös
meghőköl, elül.

Zenéket pergetek
Idegen nyelveken
Telnek az órák vele

Nem vidáman, 
nem is szomorún, beletörődő egykedvűen
ismeretlen szavak hangjaival.

Néha értelmet nyer egy foszlány
s tovább lendít,
hogy ne hagyjam abba még

Addig sem rágódom a nap bánatain
a megváltoztathatatlanságokon,
Istenem adj erőt, hogy elviseljem!

Volt egy  fordulópont, úgy 50 körül
mikor  rájöttem, hogy visszafelé is  leélem az éveket
nagy  léptékekben. időnként ugrándozva

a dejavu-k forgatagában.
Mi minden volt már, és van újra!
Értelmetlen  egymásnak feszülések,

Félreértett szavak, mozdulatok,
megértés, elfogadás helyett sérelem gyűjtések
A szív hangjának letompítása, igazság keresés közben

Ma egész nap esett
Sírt az ég az emberek helyett
nem csendesen, hanem özönvíz szerűen

Lassan éjfél
Pihenni kellene
a hangtalan szavak csendjében

Újra és újra belekap  a szél, nincs nyugta,
az eső tán elállt már,
kifogytak a könnyek odafönn, idelenn.

Lassan éjfél
valahogy át kellene lépni ezt az éjszakát,
s már holnap lenni...










Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...