2016. május 7., szombat

Az esetek megkétszereződésének napja (5.)


Időnkét előfordulnak körülöttem Jung-i értelmezésű megkétszereződések, de hogy egy napon , sőt órákon belül egymást kövessék, olyan még nem  volt velem ezidáig. A mai napomon azonban  végigsuhant  az események kettőződésének  sora, amely aztán  este  csúcsosodott ki igazán.
 
Elhatároztam, hogy elmegyek a  "Bemutatkozik Marche  tartomány" rendezvényre a  művelődési házba. Sikeresen elnéztem a programfüzetben az időpontot, és  pont egy  órával korábban mentem, mint ahogy az   valójában  kezdődött. A készülődés már   zajlott, de érdeklődő rajtam kívül  senki sem volt. Olasz emberek, jöttek-mentek   szerveztek  rendezgettek valamit. Meglehetősen tanácstalanul éreztem magam. Csak nem én leszek az egyedüli ember a rendezvényen? Miközben láthatóan  széles  tömegekre számítottak , mert   a színházterem összes  székén szórólapok voltak elhelyezve. Egy  anyuka "parkolt le" mellettem karon ülő  korú kislányával.  A kislányához szólva egyik  unokám nevét hallottam  - akivel  egyébként egész nap együtt voltam, az óvodai szünet okán,  s csak alig pár perce  váltunk el-. Így a név jó beszélgetésindító is lett egyben. Ahogy megszólítóm őt,  , visszakérdez, hogy  beszélek -e magyarul? Kiderül, hogy a népes olasz   táborral körülvéve  ketten vagyunk magyarok, s mindketten azért jöttünk, hogy  a beharangozott Marche tartomány  bemutatkozóját megnézzük. Hamarosan azt is  felfedezzük  egymásban, hogy nem igazán erre számítottunk, de sebaj maradunk, s hamár így adódott helyet foglalunk- a temérdek helyek közül-   szélső székeket  választva  egymás mögött.  Közben a színpadon járkálás , készülődés, bár teljesen  másmilyen mint amilyenre számítottunk. Fodrászok, jönnek mennek, egy egész csapat  bontakozik ki  előttünk.  Fiatal lányok fekete  ruhakölteményekben, készülődő sminkekkel, hajkölteményekkel  villanlak  fel a függöny  takarásából.
 
Az időt kihasználom, hogy jobban megnézzem MASSIMO BOLOGNINI ANKONA-i  képzőművész  mini tárlatát. lenyűgöz, hogy festményein egy  számomra teljesen  ismeretlen új dolgot látok. Tengerparti képeit különböző méretű kavicsokkal, kövecskékkel  tette igen izgalmassá. odavarázsolva engem a valós partra. nagyon tesztik ez az ötlet. tapintható közelsége a természetnek Tökéletes illúzió keltés. Bőrön át ható, mélyre kerülő érzet és a látvány kombinációja. Új hatással bír számomra. Milyen jó is a víz partján ülni és  nézni , hallgatni a vizet. A legjobb dologok egyike a világon. Kevésszer volt  módom rá, így az égi felhőkkel  pótolom magamnak ezt az érzést.  Ha felnézek az égre az olyan mintha előttem  a tenger lenne, melynek kékje a víz ,  felhői a víz habjai
 

 
 
Fél 7 felé elkezdenek szállingózni az emberek, elsőként egy korom béli  hölgy, kerekesszékben   tolja maga előtt az anyukáját. tanácstalan, hogy hova üljön, beljebb menni nem igen szeretne,  nekem meg oly mindegy, hogy a 2. vagy   az első széken ülök, így   felajánlom neki, hogy üljön a helyemre , én  beljebb ülök. Elfogadja örömmel, és  kialakul az a furcsa a helyzet hogy  egymás mögött két kerekeken guruló ülőke  (egy babakocsi és egy  rokkant kocsi ) helyezkedik el. Az élet két ellentétes szakászában lévő emberrel.
 
A helyátadás gyorsan  meghozza a beszélgetést is. Judit is a programfüzetből  választotta épp ezt magának , s ő is utána nézett a  net-en  mint én is, s rögtön megosztja  velem, hogy milyen különös épp  a héten vett ki egy könyvet a könyvtárból, Assisi menyasszonya a címe. S mikor most utána  nézett Marche tartománynak , fedezte fel, hogy itt van ebben a tartományban van Assisi is.
Nem babonás, de azért ez különös, mondja. Megosztom vele, hogy én már  régóta  figyelem  az életemben ezeket a megkettőszöröződéseket. Később az anyukájára terelődik a szó, aki most 86 éves, és 6 évvel ezelőtt  egy súlyos kezelésen esett  túl - és kapott a kezeléseknek   következtében láthatóan hosszabb életet. Nem  mondom el neki, hogy nekem meg épp ma temették el  a 86 éves, fél évszázadon át apámnak hitt embert, akiről most már sosem  fogom megtudni, hogy  miért akart 8 évvel ezelőtt  apasági vizsgálatot  csináltatni. s hogy valóban az apám volt-e vagy sem? Meglepett mikor a  féltestvérem , azaz  az Ő egészen biztos saját gyereke, felhívott a hírrel egy hete, hogy elment. felzaklatott. nem gondoltam volna, hogy így lesz, de mégis.
 
 
Hétkor  valóban  elkezdődött a műsor,  s bár teljesen  más jellegű volt mint amire számítottam nagyon  tetszett. Különösen akkor lettem nagyon boldog mikor   ANTONIO DEL SORDO gitárnűvész zeneéjt hallgattam. Itthon  rögtön utánanéztem a  neten is, és szerencse jónéhány  felvétel  elérhető a játékával klasszikustól a jazz-en át  a  gipsy zenéig .







Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...