2016. március 13., vasárnap

Kirándulás a kökörcsinekhez

Egyre meredekebb utcákra tértünk, ahol eleddig sosem jártam. rendezett  kertek, házak között, ég és föld között. Alattunk kibukkant olykor a  város vagy épp az országút, suhanó autókkal teli, szürke csillogó szalagja Zöldmellényes   település gondozók épp az erdei utakat  ellenőrizték, tisztogatták.  Amúgy meg csönd  volt, járókelők, autók  alig-alig. S persze a beszélgetéssel is gyorsan  telt az idő, s egyszer csak a hegy  nyakánál voltunk. Ahol egy kellemes  öblös  mélyedésben  pontos eligazítást is  kap az arra járó a  hely   jellegzetes  kőzeteiről, növénytakarójáról  és állatvilágáról . Egyik ritkaság épp a kövekben meg-meg csillanó kvarckristályrétegek, vagy épp már a felszínre  jutó csillogó felületei.
A korábbi kőfejtés során kialakított kis   katlan mára  fűvel, bokrokkal  borított oldalai mint  egy mini amfiteátrum öleli körbe  az embert, s egyben kiinduló pontja is a mellette tekergő, kanyargó tanösvényeknek.
 
 
 
 
 
 

Most csak egy rövidke  kis ösvényt  jártunk be - talán később a többiekre is sort kerítünk - látványokban azonban igen  sokkal gazdagodva tértünk vissza a  mini amfiteátrumhoz.
 
A kökörcsinek eddig sosem észlelt  szépségeivel lettem gazdagabb az biztos. Pedig Kovácsiban is sok kökörcsin láttam régen, de  valahogy csak most fedeztem fel hogy a még bimbós állapota  is mily  csodás. Ahogy  a kis  szőrös felület összegyűjti a reggeli harmat vízcseppjeit, egészen lenyűgöző számomra. s hogy ezt sikerült meg is örökítenem, még inkább növeli örömömet. Talán épp azért  sikerült   jobban részletesebben  megfigyelni, mert nem nagy tömegben  virágoztak, csak  pár kis   telep volt, s így   az öröm és meglepetés koncentráltabb figyelemre is sarkalt. Kovácsiban  a Nagyszénás és  a Kutyahegy  tavasszal  telis-tele van kökörcsinekkel és az ember  nem is tudja mindet  jól megfigyelni, mert már hívogat a pár lépére arrébb lévő.
 
Itt viszont ,a pár  kis virágcsoport épp ellenkezőleg, ritkaságával elmélyültebb   megfigyelésre  késztetett. S olyan képeket sikerült készítenem  mint eddig még sosem.
Ezekre most tényleg büszke vagyok. :-) Jól őrzik ennek kirándulásnak a nagyszerűségét
Itt -ott már  a fürtös gyöngyike is kibújt. Még egyenlőre  rövid szárral, de határozottan a tavaszt  jelezve  törekszik a  napfényre.












No és ez a madáritató  faragot  fa bakancs? Ez is csupa derű, jókedv ezen a felhős, borongós  délelőttön, itt a hegy oldalában a sárgán virító  som bokrok szomszédságában

 S ezzel még nem ért véget a meglepetések sora.

Sziromlevél nélküli virágzat egy  számomra is mertelen bokron / máshol fán.


 Lefelé haladva, és újra  a házak közé érve , hatalmas  virágzó mandulafa késztet megállásra és fényképezésre. Rajta csüngenek itt-ott a tavalyi  mandulák is ( az enyhe tél miatt ), s hogy még véletlenül se  keverje össze az ember  más korán virágzó  fa félével :-)



 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...