2016. március 23., szerda

Csillogó kövek a lábam alatt


Csillogó kövek a lábam alatt,
felhőfoszlányok hullámai felettem.
Ibolya illat a levegőben
Itt a tavasz!

Valójában csak dombnak minősül  251 m-es magasságával  a Törökugrató hegy, de rajta ragadt  a hegy megnevezés. S valóban vannak  hegyi tájra  jellemző részletei is. Meredeken  kapaszkodó  részek felfelé, izomzatot  próbáló  szakaszok fel vagy  lejövetelkor. Tulajdonképpen egy meredek sziklás  tömb az egész, úgyhogy  nagyon is helyén való a hegynek nevezett tiszteletadás. 

A napfényben vakítóan csillámló kalcit kristályok  csak fokozzák a "különleges hegy" érzetet.

Az elmúlt  hetekben keresztül kasul bejártuk, csupán a csúcs maradt ki, a rávezető vagy 100 lépcsőjével, de meglesz az is hamarosan biztosan. Meredek utcákon neki lódulva és lankásabb felvivő utakon meghódítva, s fényképek tucatjával megörökítve a tavasz  pendülést e mészkő sziklatömbön.

Nem is tudom mikor  volt utoljára  ibolyaillatfelhő  élményben részem -    tán 30 éve Kovácsiban az erdő szélen-. S itt ez is újra megadatott.  Egyik sétánkról új úton  jőve  visszafelé, a ritkás erdőben bandukolva,  délelőtti napsütésben , enyhe szellőben,  körül ölelt bennünket az ibolya illat.

Most meg már  a böjti szelek fújnak, süvítve uralják a teret.  S nem értem hogy lehet , hogy mindig  a Húsvét előtti héten jönnek, holott ez épp egy  időpontját tekintve mindig változó ünnep. Akár 20 napnyi eltérés is lehet évenként. Hogy  függhet össze ilyen pontosan a e két egymástól függetlennek látszó  dolog. Időjárási  tényezők mozgása, és egy változó időpontú egyházi  ünnep.


 

 



 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...