2016. március 28., hétfő

A teraszok telve száradó ruhákkal

az ünnep másnapja már a házi /ház körüli munkákról szól. Lélegzetvételnyi szünet, enyhített tempójú munkálkodás.
Kellemes a hőmérséklet, már kabát nélkül is el lehet lenni hosszabb ideig a teraszon.

Mozgásigényem napról napra nő. Menni, gyalogolni felfedezni, fényképezni. Így már fél 10-kor elindultam, s csak mentem-mentem, amerre a lábam vitt. Pontosabban fényképezős céljaim felé.  Ami végül is csalódás volt, mert a busz ablakán át sokkal izgalmasabbnak, érdekesebbnek tűnt, bár lehet, hogy meg is változott az üzlet ajtajának dekorációója mióta nem láttam.
 
 
Mostanában reggel  van egy pár órás felhő nélküli kék-eges idő, de aztán beborul az ég. Így volt ma is. De úgy belejöttem a gyaloglásba, hogy meghosszabbítottam utamat, s felfedezetm újra jó pár érdekes  helyet.
 
Minden utcának más karaktere -hangulata van. Különösen, ha először járok rajta akkor  érzem a legtisztábban másságát.
 
 
Napok óta, de lehet, hogy már  2 hete is van, hogy nem esett egy csepp eső sem, mégis víz csordogált néhány patakocskában. A hegyről futottak alá vékonyan, friss hanggal, csobogással. Halk és tiszta energiákkal élénkítve a várost. Szerencsés dolog ha egy várost kis patakok szelnek át keresztül kasul.
 
Kedvenc cukrászdámba nyitásra érkezem meg. A hűtőpultok telis - tele minden féle gyönyörűséggel, gyümölcshabos csodákkal. Mosusse-k - macaron-ok színes kavalkádjával. Végül a házi krémes mellett döntök. Itt másképp készítik, mint máshol. középen is  van egy rétestészta réteg, s nem kockára hanem szeletre vágva  tálalják, porcukorral hintve.
 
Csaknem 5km-t gyalogoltam, talán kicsit többet is. Jól esett, kellene minden nap legalább ennyit menni. Csakhát a napi feladok -háztartás, főzés, bevásárlás- mellett ez nem  mindig jön össze.
 
Délután  aztán aktuális könyvem repít egy  másik világba, melyből a csengő térit vissza  a valóságba. Szabó T Anna meséje megér majd egy újabb bejegyzést mindenképp.
 
Az óra átállítás, kicsit összezavarta újfent  az egyébként jól működő belső biológiai órámat. S bár már számtalan írást olvastam róla, hogy semmi haszna nincs, sőt inkább károkat okoz- pl. a balestek száma az átállítás utáni 2 hétben ugrásszerűen megnő- mégis újra és újra rátérítenek  bennünket. Igaz egyre kisebb  hírveréssel. Az én ingerküszöbömet el sem érték a jelzések, figyelmeztetések, s tegnap a gyerekeimtől tudtam meg, hogy előrébb van az idő, mint azt én gondolom. Minden órát átállítottam ugyan ez után, de a belső órámnak kell egy bő hét, hogy befogadja az új időszámítást. S ugyanez lesz majd október  végén is.
 
Találkoztam ma egy  modern  kerítéssel. TV-ben láttam csak eddig még ilyesmi  kompozíciót.  Beton és üveg "összeházasítva". nagyon izgalmas, fényjátékkal. Az üveglapocskákon megtörő fény és  mögötte lévő tér zöldjeinek, kékjeinek sejtelmes átszüremlése művészeti élménnyé  áll össze.


 




 
 
 
 
 
 
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...