2016. február 28., vasárnap

Bangita

 
Három kilóméter is megvolt, -mire az emelkedőket magunk mögött hagyva  egy rózsaszín virágpompában   lévő vékony kis fácskához értünk. 

Ezt  akartam megmutatni  Neked  - mondta mosolyogva lányom. Már  a múlt héten is virágzott. egyedüliként tán az egész környéken.  Hiszen még csak  február 22-e  van
.
Sosem láttam még ilyen fát! S nemcsak, hogy pompázott, kékdongók, atalanta és gyögyházlepke is  pihent ágain.






 
Különleges nap van . A hőmérséklet oly meleg, hogy a kabátot  le kell venni, szikrázóan kék az ég Tiszta a levegő, az ég kékje szédítően szép. Alattunk a város. A tízemeletesek távoli együttese innen  jelentős színfolt csupán.
Persze  muszály megörökíteni, bár a gépem épp lemerülőben az ide vezető út  számtalan  érdekessége okán. - nem számítottam ily  különleges sétára ma, s nem töltöttem fel.  A kilóméterek, magasság  észrevétlen  tűntek el  a lábunk alatt. De jó is  kirándulni, gyalogolni, új helyeket  felfedezni, s közben beszélgetni.
Míg a fotókat készítem, az aprócska előkert virágzó  fakülönlegességéről, kilép az ajtón a ház  tulajdonosa is.
Beszélgetésbe  elegyedünk.
- Sokan jönnek  lefényképezni az első virágzó fát,- mondja. Lehet  eső, hó  -hacsak nincs  nagyon kemény fagy minden évben ilyen korán  virágzik, S fog is még legalább egyszer, de lehet, hogy kétszer is. A neve BANGITA.  majdnem mint a bandita, könnyű erről megjegyezni.  Két hét múlva talán a mandula is kibomlik,- mutat az utca túloldalán álló két  karcsú fára. Tavaly  majdnem  kipusztultak amandulák,  de  a tulajdonosuk  hívott egy  szakembert, aki  nagyon megmetszette  a fákat és  feltöltötte alattuk a földet is
 
 
 
 
Elképesztő ez a  hirtelen jött meleg. tegnap még esett és az előrejelzés szerint  holnap is  egész nap felhős, esős idő várható. S a két  borongós  nap között itt van ez a tiszta, ragyogó , kimondottan  meleg ,kirándulásokra  csábító nap.
Minden fa, bokor és  fűszál sütkérezik a  jó időben.
 
  A tulipánfa bimbói is  pattanásra készek



 A szélkakas is mozdulatlan a karácsonyi gömbök és gyertyatartók társaságában

 A frissen vakolt, kétszintes  ház homlokzatán igen barátságos napóra jelzi tűpontosan az időt.




 Míg mellette olaszországi hangulat lep meg a ház  homlokzatában. Nem tudok hova hátrálni sem, a dombról, hogy teljes egészében lefényképezhessem az épületet, amely  pedig megérne egy  teljes  fotót. de hát mögöttem már a domboldalra felkapaszkodó másik telek kerítése van. .


 Lefelé vesszük az irányt, búcsúpillantással az imént  elhagyott  kanyargós utcára

 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...