2015. november 29., vasárnap

Fűvészkerti kis séta

Délután, fél2- kor hívtak a gyerekek megyek-e velük a   Fűvészkertbe? Épp rajtam volt más sapka, kabát, indultam volna egy kis gyaloglásra, úgyhogy nagyon boldogan csatlakoztam a programjukhoz.  A Budapesti Fűvészkert egyszerűen megúhatatlan.  Bármely évszakban  biztosan jó program.
 
Kevesen voltak,
a levegő hűvös, de kellemes
szinte  levél se rezzen. 
Kízárva az utca  zaja és 
szelessége is.
 
A lenyugvóban lévő Nap fényeiben,
A fák ágain át felsejlő égbolt is  csodás
Mintha egy XIX sz.  romatikus festmény lenne.
Elvétve még  virít egy-egy   kései vagy épp újra éledő  virág.
A halak mozdulatlanságban lebegnek a  tó védett öblében 
 
Különös rügyek, levelek, bogyók hívják fel  magukra a figyelmet 
melyek , most a nagy álomra készülő  fák, bokrok csupaszságában
disztkréten, vagy épp harsányan , extrém színükkel, mintázatukkal
káprázatják el az arra  járót.
 
A  tavirózsás teremben percekre elvesztem az éles kontúrokat
bepárásodott szemüvegemben. Itt mit sem ér az extra bevonat.
Jó meleg van,  kabát se kell,  s rajtunk kívül senki sincs, így aztán
lehet  hangosabban  szólni egymáshoz is, nemcsak halkan szinte suttogva.
 
Melegítő, sárgás  fényű reflektorok kapcsolódnak fel,  arannyal
színezve a vízet, leveleket. Trópusi napnyugata.
Meg valahogy ünnepi is , így  az Advent első vasárnapján.  
 
 Igen! elő a mobilokkal, írány  a felfedezés
 
 
 













 


 
 


Lezárásként  meg egy  szép  napnyugta
hazafelé.
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...