2015. szeptember 27., vasárnap

Zenenaplóm: Leopold Mozart Synfonia burlesca in G major 2. tétel

Vannak  zenék / dalok - bármely  műfajból - amelyek oly mélyen behatolnak a szívembe,lelkembe, hogy szavakkal kifejezhetetlenné  válnak, csak egyszerűen fogva tartanak. Verseknél könnyebb ezt a kapcsolatot tetten érni, bár ott is van egy olyan   belső hangulati - képi  világ ami szavakkal, csak hosszasan írható le- de ott azért  valahogy sorba szedhető, de  a zene  az beborít. körülölel. Mintha egy nagy kupola alatt lennék, s ahogy körbe  fordulok magam körül új és új élménynek, érzések verődnek vissza a zene által rám. 
Először  10 éves korom körül érzetem ezt J:S: Bach D-moll toccata és  fúgájának meghallásakor  a rádiónkban. 

Leopold  Mozart Synfonia burlesca in  G major 2. tétele is ilyen,  mindössze 3:57 perces hangkölteménye, amit újra és újra  kell hallgatnom, megunhatatlanul. Amellyel -mint oly sok zenével, dallal- váratlanul  találkoztam a googleplay-en.

https://play.google.com/music/listen#/pl/AMaBXynYyYBdDEm1y9N9zGcd3YwLzqTnA8froY2uPF3EWVzkIITqfdrD5fLY2hfMN2zgeBB5RskIZ3wj-blKkK0LLm9qEKJyQw%3D%3D

https://youtu.be/vgb9hR3SvGU?list=RDvgb9hR3SvGU



Talán pont ez a friss  fügeszelet fotóm (mely bennem az agy szinapszisainak érzetét  kelti) jeleníti meg számomra ezt az elképesztően  rendezett, összetett, strukturált , mégis megfoghatatlan rendszert, amit ez a zenemű létrehoz bennem. Szépség, szomorúság, öröm, könnyedség , tánc és mélabú  csodás beborító egyvelegét . 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...