2015. szeptember 16., szerda

Leszállt az este

mire hazértem, Az utcám körte illattal köszönt ,mikor  bekanyarodom rá, Mellbe vág ez a friss és erőteljes  gyümölcs illat Lehet, hogy nem is körte, inkább alma, frissen sült almáspite illata  ez!
 
20 -30 méter után  a frissen vágott  fű illata már egy másik napszak  lenyomata. Órákkal korábbi történések itt maradt emléke.
A sarkon befordulok és itt már egy teljesen más illatözön, másodvirágzású levenula  balzsamozza  be a levegőt.
 
Tücskök-kabócák visszhangozzák egymást minden irányból.
Még van élet az utcákon, elhaladtomban itt-is ott is kertkapuban beszélgetők, autók térnek haza vagy épp indulnak  Fél óra múlva már sötét, sejtelmes csend lesz, az utcán magányosan kopognak majd a később hazatérő léptei.
 
Az ősz első ajándéka ez a nyármeleg este. Ki kell élveznem minden pillanatát. Teraszon ülős zenehallgatással az égbolt kémlelésével, kabócák éjfélig is  hangzó ciripelésével, mert aztán jön majd  hűvös ,nyirkos idő.


 
Ilyen  jó meleget szeretnék egész évben. Helyette a Nap nem süt be már hozzám reggel 9 után. Következik számomra az elegendő fény és  meleg hiányával jellemző fél év idöszaka, Persze tudok lelkesedni az ősz  színeinek, a köd befeléfordulós érzésének, vagy tél ragyogásának ,a hóesésnek, még a mínuszoknak is, de mindenek felett mégiscsak ezt szerem.

Ezt az esti langyos, kellemes időt, mikor  végre elengedem a nap mindenféle eseményét, s a teraszomon ülve hallgatom az este hangjait,. Nappal minden sürgős, fontos, elvégzendő, de az este sötét melegében ott a megnyugvás, mint  egykoron az anyaméhben tán.


 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...