2015. augusztus 21., péntek

Elrepültek a fecskék

tegnap, Reggel még   a kert  felett köröket róttak, délután meg már  nem  láttam  fészkeik körül sem  Őket. Itt az ősz.
Más színe, illata  van a levegőnek, de még az  emberek  mozgásának , tempójának, hangjának is. Régi  könyvélmények  ugranak be,  melyek oly pontosan adták  vissza ennek   a nyárvégi, ősz eleji időszaknak  az érzéseit, hangulatát.  Nagyon furcsa, mert egyetlen  más  évszak sem hagyott  az írók áltál oly mély nyomot bennem,  mint ez az átalakulós, nyárvégi, ősz eleji időszak.

A fák még telt zöldek, de  érezni már a  reggelek  hűvösségén, a fényeken, a levegő ízén, hőmérsékletén,  hogy ez már egy más   időszak kezdete.
Balkonládás  kertem is  vesztett   üdeségéből, szépségéből, Az esők negtépázták a virágjaim. Alig  tudnak magukhoz térni, kivéve  az őszirózsák, mert azok most kezdenek erőre kapni. Már látszanak a  szárvégekeken a kis  bimbókezdemények.
 
A nappalok még tartják a nyár  melegét. Más ez mint a tavaszi  melegedő levegő. Mint mikor  egy  hatalmas   hegyre  felfelé igyekszük, majd   onnan lefelé  haladunk. Ugyanaz a hegy, ugyanaz a hegyoldal, s mégis  teljesen más  felfelé haladni rajta, mint lefelé  ereszkedni  az odalán. A csúcspont  mögöttünk tudása  ad talán más  érzetetet. A megmásíthatatlan  elengedés szomorúsága  keveredeik az addig megtett  út szépségével, színeivel.
 
 
Köztéri kedvenceim  közül a kána még virágzik, és a  fák zöld lombja is még versenyre kel  a tízemletesek magasságával  is. Melegen süt  újra   a  Nap, nem kell már a  széldzseki  sem.

 
 
Jön az indián  nyár. Talán oly  hosszan és  melegen  mint a  tokyo-i olimpia idején. ( 1964 . okt. 10-24). Meleg, igazi  vénasszok nyara  volt akkor. Megmaradt emlékként, hogy meleg idő volt, rövidújjú pólóban, jöttem haza  az iskolából alig vártam, hogy hallgathassam otthon  a teraszon, a táskarádión  az olimpiai  közvetítést.


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...