2015. július 7., kedd

Hétvége a Balatonnál

A Balaton az utca végén kibukkant hirtelen. Készültem rá, de mégis váratlanul ért. Oly rég láttam már. A hullámok csapdosták a parti köveket,- s a mozgásról, hangjáról készített videóm pedig valahogy elveszett a lementés során. -

Elképesztő zöldek és kékek , feketébe hajlón az árnyékos részeken. A hattyúk bizakodva úsznak felénk, de az eleség híján, sarkon fordulnak , s beljebb evezik magukat. A platános sétányon néhány eltökélt sportoló rója a reggeli kilométereket. Csend van. Nyugodt, minden problémát , gondot felejtő békesség . Ugrándozik bennem az idő ahogy  írom  a Balaton emlékemet, múlt és jelen   egybeolvad, mintha még most is a partján lennék, olyan  valóságos az érzés bennem, a képek láttán.






Kora délutánra aztán felmelegedett  a víz. A  csillogás, ragyogás eggyé olvasztotta a távolban az ég és föld  határát



A naplementét a  tóból végignézni volt az aktuális cél. Gyorsan lezajló folyamat, láttuk  idefelé utazva előző este a hegyek között. 




A Nap  még búcsúzóul kiült egy rövid  időre  a hegytetőre, majd  becsusszant  mögé, fekete sziluettjét   bevonva sárgás-bíboros  színnel.




Pasztell kékek és sárgák  találkozása a horizonton. A békesség szétáradt mint a  víz hullámai. Őrizendő nap  volt   a mai.



Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...