2015. április 27., hétfő

Haza felé jövet

már hallottam a tücsköket ciripelni.  S míg a 800 méteres utat   megtettem a Nap káprázatos   búcsújával pont  szemben haladva, rámborult  az este is.

Rohannak a  napok. Persze az unokáimmal, gyermekeimmel, családjaikkal töltve, ez nagyon is jó dolog, csak mégis meglepő ahogy átsuhan  felettem, mellettem élményekkel megrakottan. Talán el is lustított az írásban a váratlanul  tulajdonommá vált  fantasztikus  fényképezőgépem.


Csak egy-két kattintás, s oly részletiben rögződik a körülöttem lévő  világ, amit eddig elképzelni sem tudtam. Egy napfelkelte, ami  nyugodtan lehetne balatoni képeslapok naplementéje is,  ahogy a felhőkön játszik a fény, mintha a tó hullámain ringatózna A vadgesztenye  virága az objektív által olyan  részeteit tárta fel, amit eddig sosem láttam. Pillanatok a napból. Megismételhetetlen, elkapott pillanatok, amelyek léteznek  régebben mint az ember, s melyek oly hirtelen illanak el, hogy  következő nap, de  akár  egy óra múlva sem  megtalálhatók A fényképeim azonban megőrzik, raktározzák ezeket a kívételes- hétköznapi   élményeimet
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...