2015. március 20., péntek

Elrobogott felettem a napfogyatkozás

Észre  se  vettem, annyi  minden  dolgom volt. Amikor észbe kaptam, már  el is múlt. Így maradnak a '99-es emlékek. Az augusztus 11-ei..
 Kutyánk Luxi teljesen megzavarodott. Ő nem tudott felkészülni rá. Nyüszített, ugatott a többi kutyával együtt. Érezték, hogy valahogy nem szokásos rendben mennek a dolgok. A macskánk is  fel le  járt egy ideig izgatottan, de  aztán   megadta magát a ténynek, hogy sötétebb lett jóval, s hűvösebb is hirtelen, és  elment aludni. A  madarak is teljesen megzavarodtak,  s  végül ők is pihenni tértek kelletlenül. Rémisztő volt, volt benne  valami baljós. Pedig tudtuk percre  pontosan, hogy   mikor lesz vége. Ez  az emlék maradt  belőle. Meg ahogy állunk az udvaron, teraszon, s  várjuk, hogy mi lesz? S az állatok  izgatottsága, felbolydulása a Nap elfogyása   következtében. No meg annak nagyon erőteljes   átélése, hogy milyen  parányi  porszemek vagyunk a  nagy  mindenségben.
 
A naplementéről azért  nem maradtam ma le. Csodás volt . Bársonyos meleg színekkel búcsúzott, s megcsillant sugara az utcai lámpa  búráján, mintha felkapcsolná  maga  után  nekünk a közvilágítást.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Dél körüli sétám során   egy  napozó gyermekláncfűvet vettem észre. (kovácsiasan  csak símán, kákicsot). Szinte  személyisége lett a járda és ház oldalának találkozásából kinövő , napfényben   fürdőző virágnak. Még nem  virítanak minden felé, elvétve itt -ott csupán. Ettől lett talán oly egyedi, jólesően elterülő,  a nap melegét  magába szívó  egyinéség. Már  kis  méhecske is   pihen szirmain.
 
 
 
 
 
 
A Virágos is  új  installációval reklámozza  boltját. Hatalmas  muskátlik és  jácintok a vevő csalogatók,  biciklis reklámján.
 
Itt van a tavasz Sándor, József Benedek meghozta!
 
Szép nap volt.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...