Egy hófehér cica azonban megállásra késztet. Kimondottan fenséges , ragyogó, hosszú szőrű fehér bundájában. Elő a fényképezőgépet, hogy megörökítsem.
Hátam mögül hallom
-Cirmi! Cirmi! A cica a hang irányába fordulva valóban jobb pózban mutatja magát a fényképezéshez.
-Nekem is Ő van a mobilomon képnek !- mondja a mellettem álló apró termetű idősebb néni.
Beszélgetni kezdünk.
-Milyen idős, ez a gyönyörű és hatalmas cica?
-Nem, tudni pontosan. Az állatorvos szerint már jó idős lehet. Pár évvel ezelőtt a kert végében találtam rá. Bebújt a málnabokrok aljába. Nem akart előjönni onnan. Először csak tejet adtam neki egy tálkában, meg kis virslit, párizsit. Hetekig tartott míg a tányérját mindig egy kicsit előbbre hozva elértem, hogy közelebb merészkedjen a házhoz. Na akkor aztán elcsodálkoztam. Én még ilyen ronda macskát nem láttam mint ez volt. Sovány volt, csipás , a szőre összetapadva, szinte rezgett a csontja. De tudtam, hogy most már az én cicám, elfogadott gazdájának. Aztán 2 hét múlva 4 cicát szült. Elvittem az orvoshoz, és ő megműtötte. Utána kezdetett el szépen gyarapodni. A húst azonban nem szereti. Tejből akár másfél litert is elfogyaszt. Nyaralni mentem két éve, s és száraz cica kaját tettem ki neki, meg persze hagytam vizet, a, a szomszéd meg naponta pótolta. Na akkor kiderült hogy a szárazat, azt szereti. A marhahúsosat. Azon él, meg tejen. Most már a szobában megosztozunk az ágyon levő párnákon, igaz nekem már csak a csücske jut.
Csak akkor van itt kinn, ha én is itt vagyok. Nagyon fél az autóktól. Mindig összerezzen ahogy elmennek az úton. S nézze nem egyformák a szemei!
Ölébe veszi a hatalmas cicát, s valóban , most látom csak, hogy egyik szeme sárga színű a másik meg világoskék. Készítek róla gyorsan egy csodás portrét a lemenni készülő nap sugaraiban.
még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése