A
csend elsimítja a
felszín háborgásait .
Belső
utakra indít.
Hullámok
dobálásában
edzve
a lélek erejét.
Ki
bírja tovább? - a tét!
Úszni,
vagy hagyni a
víz
erejét uralkodni
a
test és értelem felett?
Merülés,
lebegés,
egyszer még
felszínre jutsz?
felszínre jutsz?
Kivárás
,
kíváncsiság,
mit dob felszínre a mélyből jövő hullám?
kíváncsiság,
mit dob felszínre a mélyből jövő hullám?
A
hangok elnémultak,
s
a csendben megszületik egy
új
önazonosítás?
A
hang, kikötő a lélek hajójának,
a
csend az úton levő magánya
melyet
hullámzó víz vesz kőrül
Mely
kikötőbe térünk az út végén,
s
hangokká formálódik- e az úti élmény?
vagy
csak a csendben él tovább
melyet
mint vértet
felveszünk,
ha valami fáj.
Hogyan
formálja hangját a szólni vágyó
ha minden hang után-érzete, mások szavának
s
nem lehet saját belsővilága csillogása,
A
hallgatás a mienk csak igazán
az
élet nagy kérdéseit,
hogyan tovább?
2003.
július
Úgy látszik régi élmények bukkannak elő mostanság
Mint a minap, a Nap hihetetlen erős fénye a nedves úttest ragyogásában, a hóborította táj visszhangjában.
Bő 39 év távlatából. Ugyanazt a vonzást és erős, mindent elárasztó fényességet láttam, érzékeltem, mint az akkor még meghatározni sem tudó helyemen , az orvos szavát hallva nagyon távolról, hogy nyissam ki a szemem! S csak a fény volt, meg az Ő szava, s hogy teljesítsem amit mond. Kinyitottam, s a korábbihoz megrázóan félhomályos szobában újra esélyt kaptam az élet folytatására.
Le akartam fényképezni ez a fényélményt most , de a kép nem igazán sikerült. A fény tompább a képen mint a valóságban volt., s megmutatta a környezet elemeit is, holott a valóságban minden magába ölelt a fény, s nem volt más, csak egy nagy , mindent elárasztó ragyogás A gép lencséje nem tudta rögzíteni azt a hihetetlen ragyogást, ami így január_ február környékén, hóolvadás idején, ajándékként átélhető.
Úgy látszik régi élmények bukkannak elő mostanság
Mint a minap, a Nap hihetetlen erős fénye a nedves úttest ragyogásában, a hóborította táj visszhangjában.
Bő 39 év távlatából. Ugyanazt a vonzást és erős, mindent elárasztó fényességet láttam, érzékeltem, mint az akkor még meghatározni sem tudó helyemen , az orvos szavát hallva nagyon távolról, hogy nyissam ki a szemem! S csak a fény volt, meg az Ő szava, s hogy teljesítsem amit mond. Kinyitottam, s a korábbihoz megrázóan félhomályos szobában újra esélyt kaptam az élet folytatására.
Le akartam fényképezni ez a fényélményt most , de a kép nem igazán sikerült. A fény tompább a képen mint a valóságban volt., s megmutatta a környezet elemeit is, holott a valóságban minden magába ölelt a fény, s nem volt más, csak egy nagy , mindent elárasztó ragyogás A gép lencséje nem tudta rögzíteni azt a hihetetlen ragyogást, ami így január_ február környékén, hóolvadás idején, ajándékként átélhető.
1 megjegyzés:
A verses gondolatokat te írtad, Zsuzsa? Egyszerűen elámulok. A szöveges kiegészítés, írás, zárás meg félelmetes. Köszönöm. Mindezekhez a puzzle-alakzatokhoz hasonlatosan alakul ki az ember, ill. a képe, az elképzelésünk róla, most rólad.
Megjegyzés küldése