A hang kikötő a lélek hajójának

A csend elsimítja a

felszín háborgásait .

Belső utakra indít.

Hullámok dobálásában

edzve a lélek erejét.

Ki bírja tovább? - a tét!

Úszni, vagy  hagyni a 

víz erejét uralkodni

a test és  értelem  felett?

Merülés, lebegés,

egyszer még
felszínre  jutsz?

Kivárás ,
kíváncsiság, 
mit dob  felszínre a mélyből jövő hullám?

A hangok elnémultak,

s a csendben megszületik egy

új önazonosítás?

A hang, kikötő a lélek hajójának,

a csend  az úton levő magánya

melyet hullámzó víz vesz kőrül

Mely kikötőbe térünk az út végén,

s hangokká formálódik- e az úti élmény?

vagy csak a csendben  él tovább

melyet mint  vértet

felveszünk, ha valami fáj. 

Hogyan formálja hangját  a szólni vágyó

ha  minden hang után-érzete, mások szavának

s nem  lehet saját belsővilága csillogása,

A hallgatás a mienk csak igazán

elfed minden disszonanciát

az élet nagy kérdéseit, 

hogyan tovább?

2003. július

Úgy látszik  régi  élmények bukkannak elő mostanság
Mint a minap, a Nap  hihetetlen  erős  fénye a nedves  úttest  ragyogásában, a hóborította  táj visszhangjában.

Bő 39 év távlatából. Ugyanazt a  vonzást és  erős, mindent  elárasztó fényességet láttam, érzékeltem, mint  az akkor még meghatározni sem  tudó helyemen , az orvos  szavát hallva  nagyon távolról, hogy nyissam ki a szemem! S csak a fény volt, meg az Ő szava, s hogy teljesítsem amit mond. Kinyitottam, s a korábbihoz megrázóan  félhomályos szobában újra esélyt kaptam az élet folytatására.

Le  akartam fényképezni ez a fényélményt  most  , de  a kép nem igazán sikerült. A fény  tompább a képen  mint a valóságban volt., s megmutatta a környezet  elemeit is, holott  a valóságban minden   magába ölelt a fény, s nem volt más, csak egy nagy , mindent  elárasztó ragyogás A gép  lencséje nem tudta  rögzíteni azt a   hihetetlen ragyogást, ami így január_ február  környékén,  hóolvadás  idején,   ajándékként  átélhető.