2015. január 31., szombat

Roskad a kásás hó, cseperézget a bádogeresz már...

Na végre  összejött. Minden együtt van!  Süt a nap. (igaz még  január van csak, de  tavaszváró hangulatú) roskad a a kásás hó, s a fényképezőgépem is  velem van.Általában  ez volt mindig a  hiányzó tétel. Ilyen  napokon, automatikusan  jön fel bennem József Attila  Hexaméter-inek  első pár sora, Csakúgy mint a Weöres  Sándor  féle   Csipp csepp, egy csepp öt csepp meg tíz....Meg a régi gyerekkori, felnőtt kori  nagy hóolvadások. A Pékdombon ezekről most már képek is vannak, tanúsítván , hogy nemcsak   megszépítő  múlt, hanem valóság volt. 
Különös  hangulata van a tél végi  olvadásnak. Biztató és örömteli érzések társulnak hozzá. Emlékek, ahogy  lányainak, unokáimnak épp ezt a  csodát  mutatom, a házunk udvarán  vagy az utcán. S mondom hozzá  József Attila, Weöres  sorait.

Talán Ők nem is emlékeznek rá ,de  nekem valahogy ez megmaradt.

S mily megdöbbentő két évvel ezelőtt  2013 január 31 én, pont ugyanezt  verset  írtam le ide a blogba le igaz más  fényképpel (Budakeszivel)
http://utimorzsak.blogspot.hu/2013/01/tavaszi-fenyek-januarban.html

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...