2015. január 23., péntek

álom

Azt álmodtam   meghalok
délután vagy este,
nem tudni biztosan
de a döntés megvan
sorsom felől

Voltunk vagy öten, kik
a végrehajtásra  vártunk
fegyvernem ismerete nélkül
Az út menti árokszélben
ülve, állva

A fák zöldek, élettel teltek
a háztetők bordós-pirosak
autók suhantak rendre mellettünk
s mi tudtuk, hogy ez az utolsó nap,
nincs  tovább

Aztán valahogy  lepörgött a nap újra
Reggel- délelőtt még fel se vettük
Viccelődtünk, kinevettük
Dél körül aztán elkomorodtunk
kérdeztük, de  MIÉRT?

Délután már súlyos  teherként
nyomott össze az érzés, hogy vége az életnek
A fák telten zöldek,
a háztetők bordós-pirosak
autók suhantak rendre, sietőn

Szürke  öltönyben
aktákkal  hóna alatt  jött egy  ember,
ügyvédféle  volt talán
Faggattam, mit követtem el?
mert nem emlékszem.

Kapnak még egy napot!- mondta
és  ahogy jött eltűnt mint a kámfor.
Mi meg az árokszélre dőlve
nem tudtunk mit tegyünk?
Vártunk hát  tovább







Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...