2014. december 17., szerda

Házi dolgozat

A feladatok, elfoglaltságok  tornyokban unokáim előtt. Így ajándék minden  együtt töltött óra, főleg hétköznap. A karácsonyi készülődés azért ad  egy kis  plusz  időt is,  az együttlétetekre. Míg a  szülők  vásárolnak én vigyázom rájuk.

Hatodikos  unokám könyvekkel körülbástyázva, a laptopján  pötyögve  fogad. Mátyás  és kora a téma. Házi dolgozat -mondja. Szerinted  milyen hosszú legyen?
- Hm.  Egy és öt oldal között?
- Már a harmadiknál tartok!

S látom  ugrál egyik  szg-es dokumentumból a másikba,  majd  írja  a gépbe  a mondanivalóját.
Hagyom , hagy  csinálja, leülök nem messze  tőle  a szobájában és én is elmerülök az olasz nyelvkönyvemben. időnként  elnézegetve,  hogy milyen jól kezeli a számítógépét és az információkat is,  amiket olvas. Rövidít, kivág, átfogalmaz.

Legalább így együtt  vagyunk.

- Kész is!  Öt oldal lett.  Még a végére egy képet keresek s jöhet a nyomtatás, utána  meg a  másolás. . Igaz a Wikipédiát használtam, sokat, meg a könyvet, nem a saját fejemből írtam -mondja.
Közben látom, hogy vonalazza   a számítógépben  a papírt, amire  majd  az írott szöveg kerül. Gondosan leszámolja a sorokat, ráhagy  hosszabb   szövegeknél 1-2 sort, berakja  a képeket, s máris kész az elegáns  házi dolgozat  alap.

-  Na mindjárt !,  csak ki kell nyomtatnom és  ráírni a szöveget! - mondja. miközben látom, hogy milyen ügyesen  váltotta halvány szürkére a vonalakat, a fekete helyett. A sorok pontosan leszámolva , képek a helyükön. Elmentve  egy új dokumentum cím alatt.

- Van most is informatika   órátok? kérdem
- Van. de semmi  fontosat nem tanulunk, olyant ami  használható lenne.  Most azt  vesszük, hogyan kell dokumentumot létrehozni. De  ilyent , mint amit én kitaláltam most, ilyent nem  veszünk. Ugye szép!  Tetszik?
Válaszul átölelem, s  nagyon örülök  találmányának, a bevonalkázott  , képekkel  beszúrt lapjának, amit  kiötlött, létrehozott.

Akkor most kinyomtatom!- mondja , s más megy is a nyomtatóhoz, hogy  bekapcsolja. Viszont nem  indul a nyomtatás, de nem esik kétségbe. Ja  kell  a WIFI-s kód is hozzá.!  .állapítja meg magában, és  elkezdi a kódot keresni,  jegyzeteiben. Nem jut eredményre, Sebaj egy telefon anyjának, hogy hol találja. Majd mikor  megvan  először is  leírja  3 helyre is, hogy máskor  ne kelljen   telefonálgatnia e miatt. Majd  bepötyögni a  kódot a nyomtató megfelelő paneljére, láthatóan  életre is kell.
Újabb nyomtatási parancs, de nem történik semmi.

Anya  gépéről  mindig  működik a nyomtató - mondja  nekem- , akkor  az ő gépről fogom kinyomtatni.

Átküldöd a dokumentumot  neki?- kérdem .

Nyanyukám! Nem kell  semmit sehova küldenem! megnyitom  anya  gépen a file-t és kész. S valóban már a nyomtató   adja  is ki a  lapokat szép  sorjában.

Együtt gyönyörködünk benne. s  én még pluszban is örülök, hogy mindezt  végigélhettem vele, hogy  tanúja lehettem elszántságának, ügyességének,  kitartásának, önállóságának. Probléma megoldásainak.  Sokkal többet  tud 12 évesen  ezekről a dolgokról mint én. S ez nagy  örömmel és   bizakodással tölt  el!

Akarod, hogy  diktáljam a szöveget- kérdem tőle?

- Az jó lenne! mosolyog rám. hamarabb meglennék  vele, mintha másolnom kellene.

Ölemben a  laptopjával elkezdem  hát  diktálni az általa  összegyűjtött,  megszerkesztett,  saját gondolataival összehozott szöveget. Egységes   jó   írás, pedig   innen-onnan  vette,  de jól összehozta stilizálta  magára.
Az első szónál elrontja, ezért, gyorsan kinyomtatja még egyszer , hogy újra kezdhesse. Hibátlanul szépen  akarja  megírni. s   ez  sikerül is.

-Azt mondta a tanár, ha  tévesztünk csak egy vonallal húzzuk át, nem fogja  hibának venni, de  én nem akarom , hogy  hiba legyen benne., Főleg nem az első oldalon. Hogy nézne  az ki?

Mélyen egyetértek vele, s  nagyon örülök! Tetszik az igényes hozzáállása. Pedig máskor  kapkodó, hirtelenkedő is  tud lenni.

Három oldal után mondja: -  Hagyjuk  abba, mára elég!  majd  befejezem holnap. Péntekre kell csak.

Az órára nézek. Bő két óra telt el mióta megérkeztem. Mennyi minden volt benne!. Örömteli, jó élmények. Hálás  vagyok a lányomnak, a sornak, a  Mindenhatónak, hogy átélhettem  unokámmal ezt.

Még elzongorázza nekem a  félévi  vizsgadarabjait is,- amin nem lehettem ott, hogy meghallgathassam élőben. Utoljára  szeptemberben  hallottam zongorázni. Sokat   fejlődött ebben is. S látom rajta, a zongorázás nem  nyűg számára, hanem öröm, ami a legfontosabb az egészben.




Esti, ünnepi  fényben a T-mobile székház
2014. december. 16.


2 megjegyzés:

Szegő Anna írta...

Egy kellemes, meleg, jó hangulatú este, beleéltem magam, mintha én is ott lettem volna, velem is megtörténhetett volna. Jó, olyan ismerős, olyan közeli, pedig nekem még nincsenek is unokáim.

Zsuzsa Kóra írta...

köszönöm

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...