2014. október 5., vasárnap

Szamos cukrászda

Megajándékoztam magam ma egy kis  cukrászdai  olvasgatással,  A Szamos cukrászda  teraszát már korábban felfedeztem, s  időnként  betérek egy szelet tortára, és olvasgatásra, irogatásra. Nincs  nagy forgalom ilyenkor már a teraszon, viszont  az asztalok között van egy,  amelyikre  délutánként rásüt a Nap még  háztetők fölött, s kellemes  melegbe  burkol.

Az elmúlt hetekben valahogy sorra írónők könyvei kerültek kezembe. Úgy látszik  erre van szükségem most.  A női látásmódra, szemléletre, gondolatokra. Nem mondom, hogy mindegyiktől el  vagyok ragadtatva, de  mindenképp érdekes kép áll össze belőlük.

Elif  Safak az új felfedezettem. Feketetej  c. könyve nagyon érdekes  volt újszerű stílusával. A bennünk lakozó  különböző én-részek  dialógusa, "egymás mellettisége", döntéseink mozgató rugóinak széles  palettájának érzékeltetésével.  Korábban írt  műve követte ezt:  a  Szerelem. Itt csak  két szálon fut a cselekmény, szerencsére egymástól el is különítve rendesen. Áthallások persze vannak, de  gyakorlatilag akár két  könyvként is elolvasható. Nagyjából így is tettem. A középkori szufi bölcsességek köré ágyazott szerelmi történet  önmagában is   megállja a helyét, csakúgy mint napjainkban játszódó  része. Tanulság is van persze: újra és újra  belelépünk ugyanabba a  szituba, csak más szereplővel. Ha nem kezdünk valamit saját természetünk, indíttatásaink fel és megismerésével, s  míg azok a "hátulról" irányítanak bennünket addig csak a szerepcsere történik, s nem jutunk el ahhoz a  kapcsolathoz, amilyent valóban vágyunk magunknak.
 
Szabó Magda  Régimódi történetével azonban  nem tudtam  megbarátkozni. Kossuth díj ide-oda félbehagytam. Végig az volt az érzésem, hogy csak akkor láthatok meg  bármit is , ha minden  egyes kitöltő "pontját"  megismerem, elemzem, átforgatom magamban. Amellett nagyon  nyomasztó is. Csak  a tragédiák, ballépések, kényszerek kerültek bele  a családtörténetbe, mintha  egy  vidám percük sem lett volna  az életben. S  ez annyira  életidegen volt számomra, hogy abbahagytam. Színdarabnak valószinűleg kiváló  alap  ez a könyv, s készült is  jó pár  feldolgozás belőle, igazán  nagyszerű szereposztással is ( Sulyok Mária, Márkus László,  Piros Ildikó főszereplésével) . Sajnos a teljes a előadásra nem leltem rá a net-en, csak  részletekre.
Két - két fél órába  összerakva , a karakterek életre keltésével valóban  jó ez az 500 oldalas  könyv, de végig olvani valahogy nem megy már. Nem kelti fel az érdeklődésemet.
 
Úgyhogy  könnyedebb vizekre is eveztem,  a Párizs fű alatt c.  könyvvel. Gördülnek a sorok, épp jó  egy kis cukrászda teraszi olvasgatásra. Hétköznapok hétköznapi történeteivel, a nem oly rég múltban.
Örömmel, bánattal sikerekkel és kudarcokkal, felismerésekkel vegyesen, ahogy az  van az ember életében.


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...