2014. augusztus 3., vasárnap

Kedvenc rózsám

A kertünkben- Kovácsiban- nagyapám gondos  keze nyomán 40 tő rózsa  vírított nyaranként. Mind bokorként nevelve. Saját maga  szemezte őket   vadrózsa alanyokba. 10-12 éves korom körül  én is megtanultam a szemzés  tudományát. Voltak aztán saját  szemzésű rózsáim is.  Elég hozzá két vágás T  alakban a beoltandó vesszőbe a megfelelő mélységbe. A hosszanti vágást kicsit mélyebre, míg a T felső vonalát épphogy csak  a külső réteg megnyitásával. Az előkészített - megfelelően kialakított, csepp formára  vágott "szemet" aztán kicsit  szájba véve. hogy a nyálunkkal körbe  vegyük - behelyezve a  vágásba, kész is volt a "párosítás". Amit  persze  rögzíteni kellett  raffia szálakkal . S utána várni- várni és várni, hogy  "megfogja-e" a szem? Ha  igen, s  láthatóan kihajtott , akkor   1-2 év után gyönyörködhettünk is rózsánkban.
 
A rózsák így mindig is érdekeltek, bár   nagyapám  halála után  én nem tudtam átvenni a kert gondozását  úgy ahogy azt Ő  végezte. Igaz csak 17 éves voltam. Így  folyamatos kudarcént éltem meg, hogy nem olyan mint az Ő idejében volt, legjobb akaratom ellenére sem. Sokmindent  láttam, megismertem a kertészkedésből  míg életemnek  része  volt Ő. de ez kevés volt ahhoz, hogy  folytassam   munkáját.
A rózsák egyrésze  elpusztult, hiszen azokat is gondozni-ápolni kell, amire se időm, se  tudásom nem  volt elég.
 
Viszont a rózsabokrokra való  önkéntelen odafigyelésem megmaradt. Ennek köszönhetem hogy  egy olyan   fázisát láttam meg tegnap  véletlenül a rózsa virágzásának, amire eddig még nem figyeltem fel sosem.
 
Gyakran járok a kedvenc  sárga  rózsám felé, -ami egyébként szabadon terebélyesedik  az irodaház   előkertjében, kerítés nélkül, így akár  meg is simogathatom.  
 
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...