2014. július 8., kedd

Teraszomon

 
A hegy hajlata fölötti felhőhabban már készülődik a vihar. Villámok cikáznak benne, hol hosszában, hol kereszetben szelve át. Nyugati részén még fehér  a színe, a paplan  többi része viszont egyre mélyülő szürkébe vált.  Mozdulatlan felhőtemegnek látszik. Lassan közelít felé délről egy bolyhos felhősáv. Belül a felhőpaplan gyomrában már nagy a feszültség.  Fátyolként szétterülő villámok színezik  rendre narancsosra . Jó lenne  lencsevégre kapni, legalább egyet.
Fölöttem a  fehőpamacsokból álló  sáv tovább aprózódott, távoldonak egymástól az elszakadt felhődarabok. A város fényeitől, rózsaszín hasukkal úsznak ide-oda az égen. A távoli felhőpalanból, mint  világítótornyból a fényjelek,  villámok  hívogatják a kis pamacstestvéreket. Még nincs itt hangja, csak a szél élénkült meg picit, s  hűvös  fuvallatok érkeznek. Apró mozgások  csupán,  illata mint  a tavasz néhány  sárgászöldje, oly üdítő.
 
Teljesen besötétedett.  A kert öntözőrendszere halk surrogással permetezi a  füvet. Valamelyik lakás elektronikus rendszere pecenként elsusogja a :  figyeltem, éber  vagyok, dallamát.

A levegő egyre  élénkébb, és hűvösebb mozgásokkal símogat.

Megindult az éjszakai repülőjáratok rendszere is. É-D irányban a szokott útvonalakon  csillognak egymást  követve. Megérkezett az is,  amelyik pontosan  az Iker csillagkép középső csillaga alatt halad át, eltakarva egy pillnatara annak ragyogást.

Az égboltról lassan  eltűnnek a felhők, s  felragyoknak a  csillagok egymás után. A Göncöl  rúdja  párhuzamos most is,  a felettem lévő terasz oldalával.

A nagy felhőtalálkozó ez úttal elmaradt. A villámlás megszűnt, a felhő is eltűnt. A teraszokról is behúzodtak aludni az emberek Már csak én ülök  a házban egyedül kint, és bámulom az eget .

Langyos nyáresték nagy ajándéka ez.
  
 ----------------------------------------------------------------------------------------------------

Cinegefiókák beszélgetésre ébredtem, Szüleik hangja öblösnek tűnik cérnavékony hangjukhoz  képest. Madáretetőmben álldogálnak és  beszélgetnek, Izgatott kis  hangjuk kipattantott az ágyból. Látnom kellett őket! Oly élénken csipogtak, mint az egymás  szavába  vágó gyerekek. Izgalmuk tárgya talán repülőleckéjük, vagy első repülésük élménye lehetett.
Jóideig a madáretőm biztonságos  talapzatán  álldogáltak, majd  elrepültek, a kb.  80 centiméterre lévő napraforgóimra. Piciny  de  dundi madártestük alatt lágyan ringott a  növény szára. s ők izgatottan folytatták csivitelésüket. Ekkor azonban a szülők hangja  csendült fel. A jólismert  cinege hangfekvés és dallam.
 
 Nagy  bátran elrugaszkodtak és felrepültek a másik terasz biztonságába.

Úgy tűnik a reggeli repülőlecke  ezzel véget is ért. Hangjukat sem hallom már. A levegő megtelt motorok, autók hangjával. Hat óra van.


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...