2014. május 5., hétfő

Radnóti Miklós születésnapja van ma

Azt már nem tudom visszaidézni, hogy Radnóti kötetem  hogy került birtokomba. 1966-os kiadású, így két esélyes a dolog: vagy  még nagypám vette magának, s örököltem meg tőle, vagy én vettem magamnak még a középiskolás évek alatt  zsebpénzeimből, vagy  nyári munka kereseteimből összespórolva rá  pénzt(40 ft árban)
 
Keskeny, kézbesímuló, azóta sem láttam  hozzá hasonlót sem. Gerince már kifényesedett, s elvesztette szürke színét is. A vékony betűs , arannyal nyomott   írás olvashatlanná kopott az elmúlt csaknem fél évszázad alatt. Igaz nincs is  szükségem már arra  rég, hogy megismerjem a többi között, mert  tévedhetelenül .csukott szemmel is megtalálom. Tele  papírcetlikkel , jelzésként , de bárhol is  nyitom ki, csak úgy  találomra, sorai rabul ejtenek mai is.

Talán egy írígységgel kezdődött kapcsoltom   költészetével. Szavalóverseny volt -még az általános  iskolában.  Indultam rajta. Könnyen tanultam verseket, s kitartóan gyakoroltam  "előadásukat" a nagy tükör előtt is . :-)
Hatodikos vagy hetedikes voltam ezen a  számomra nevezetes  versenyen. Arra nem emlékszem, már, hogy én mit mondtam, csak arra, hogy aki  mögött második lettem, a Nem tudhatommal...  nyert és egy évvel idősebb volt. Fénykép is készült utána kettőnkről az iskola udvarán. S nem értettem miért kellek  a képre  én?

Így rögzült,  vereségem és Radnóti egyszerre.
Ambivalens  érzés volt,  mert a vers tetszett, de  a második  helyzéssel nem voltam  boldog egyáltalán, főleg nem, hogy meg is  örökítődött. S hiába nyertem meg következő évben a versenyt - akkor már  fénykép nem készült persze - örülni sem tudtam igazán  neki. Radnóti verset szerettem volna mondani, de nem tudom miért  nem engedte  tanárom, s helyette  egy  irdatlan hosszú verset kaptam, amivel nem is  tudtam igazán azonosulni.

A középiskolás  évek nagy  versolvasásos  időszakában aztán bepótoltam mindent. Radnóti versei tekintetében.
Nekem egyértelműen Radnóti  versei a kedvenceim.
Nagyra becsülök minden  jó költőt, minden jó verset, legyen az kortárs  vagy korábbi időkben írt remekmű, de az Ő verses köte az  amit állandóan a kézügyben tartok, valahogy  kell, hogy a közelemben legyen. Minden költözéskor a legfontosabb  irataim mellé csomagoltam, hogy az új helyen az elsők között legyen,  amivel  belekom az új teret.


Radnóti Miklós:

Koranyár

 1

Kis réten ülök, vállig ér  a fű
s zizegve ring. Egy lepke kószál.
S zizegve bomlik bánatom, a  nap
felé az útról könnyű por  száll.

Leül a fű is, fényes  szél taszítja,
az égi kékség ráncot vet fölöttem,
apró neszek s apró szöszök repülnek
a fák közt, merre verset írva jöttem.

2

Szavak érintik arcomat. Kökörcsin,
suttogom, - s te csillogó, te kankalin,
Szent György virága, Péter kulcsa te!
hullámos folt az árok  partjain!
s ha elvirítsz, majd jön helyedre más,
törökszegfű jön, apró villanás!

3

Fölállok és a rét föláll velem.
A szél elült. Egy kankalin kacsint.
Elindulok a másik oldalon
a hullószírmu törpe körtefák
hirdetik, hogy úgysincs irgalom.

4

De jön helyükre más. Megyek.
és jön helyemre más, Csak ennyi hát?
akárha vékony lába tűnő csillagát
a hóban ittfeledné egy madár....

Micsoda téli kép e  nyárra készülésben!
és szinte  pattog újra már  a nyár.


Bokor mozdul s a fúvó napsugáron
egy kismadár megrémült tolla  száll.

1939. június  4.


 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...