2014. április 12., szombat

Kioktatás a buszon

Elhagyta  a megálló vonalát  a busz, lassan, lépésban halad majd  a piros lámpánál  várunk  még egy  adagot.

Egy 10-11 év körüli kislány siet a vezetőhöz. Valamit mond  neki. Talán érdeklődik  -gondolom.
Bámészkodásomnak a vezető felcsattanó, durva hangja vet  véget.
- Mit képzelsz? Nem nyitom ki! Még csak az kell, hogy elüssön valami!  Majd  máskor időben jelzel! Megtanulod, hogy ha le  akarsz szállni, időben  jelezni kell!
Rálép a gázpedálra , indulunk. Nincs apelláta, felajánlanom sem lehet már, hogy leszállnék vele, hogy ne érje  baleset.

A kislány sirva visszakullog a busz belsejébe és egy  szabad ülsére  leül. Hangtalanul  folynak könnyei.

A következő megálló előtt a busznak egy  felüljárón kell áthaladnia az  autópálya  fölött. Van ugyan rajta  járda az egyik oldalon, de  azon emberek csak nagy ritkán járnak. A járat  ritkán, fél óránként közlekedik. A nap is lemenő félben  már.
 
Megnyomom a leszállás jelző gomját. Nem mutatja  lámpája, hogy  létrejött-e  jelzős kapcsolat.
Beérünk a megállóba. Az ajtót  kinyitja  a vezető.  
Leszállunk.
 
Megszólítom a kislányt.
-Ha elfogadod  szívesen átkisérlek a  felüljárón.  Elfogadóan  bólint.
-Tényleg nem jeleztél?
-De jeleztem! - válaszolja és  hiszek neki. Egyértelműen  a soffőr nem vette észre a  jelzést.  S közben azon gondolkodom, mennyire kiszolgáltatott szegény most  mindenkinek aki körülötte  van. Honnan  tudhatja  kiben  bízhat és kiben nem? Épp most dorongolta le őt a vezető, - akitől segítséget kért-  mert  ő saját maga nem  figyelte meg a jelzőt. Rutinból ment. Felszálló nem volt, s  ott valóban ritkán  száll le  ember.
 
Elfogadja  segítségemet. 
A zebra jó 70 méterre van megállótól, ahol átmehetnénk  megnézni, hogy mikor jön visszafelé a busz. Ugyanakkor  általában ebben a  megállóban "találkoznak" a oda-vissza  menő járatok. Dönteni kell! Vagy a szabályos  zebrás közlekedés vagy szabálytalanul, csak úgy  át!  
 
Jönnek autók innen is- onnan is.
Lépegetünk a járdán a zebra felé, de közben berobog a visszafelé menő  busz a megállóba a másik oldalon. Szerencsére  elsőajtós  felszállású,  így több időt tölt majd ott.
Gyors  helyzetfelmérés - épp üres az út. Nyílt egy perces rés a  forgalomban.
Megindul a kislány. Gyorsan fut, szinte  repül a levegőben. Eléri még a felszállási lehetőséget.
A sofőr  engem is megvár- bár nyílván nekem  a futás nem olyan gyors már.
 
Át tudsz menni egyedül ? -kérdezem a kislányt a megállóban állva. Ő bólint, hogy igen. A vezetőt  megkérem azért, hogy a következő megállónál álljon meg mindenképp, hogy a kislány le tudjon szállni. 
Mosolyogva válaszol is a vezető: - Rendben , megállok!

Az ajtók záródnak, a busz kikanyarodik megállóból.
Folytatódik a nap rendben tovább.
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...