2014. április 28., hétfő

Gyerekvállalás

Kedvelem a hajvágó szalonokat. Nincs  bejelentkezés, megyek amikor  épp időm van. Aszimmetrikus  formát  vágatok  újabban. Illik hozzám, így érzem, ha már nem  a vágyott hullámos , hanem szög-egyenes  hajam van.
 
Pár hónapja  találtam ki magamnak ezt az új  formát, s amellett, hogy nekem tetszik, még egy nagy előnye  van: a fodrászokat inspirálja a beszélgetésre velem. Eddig  három  különböző fodrászhoz kerültem, és mindhárman életszemléletükről meséltek.  
 
Az első fodrásznő, aki ezt a  frizurát megalkotta nekem, boldogan mondta, hogy végre  egy kis  aszimmetria, végre egy kis lehetőség az alkotásra! S míg  vágta- vágta és vágta  a hajamat mesélt magáról. Arról, hogy gyermekkora óta fodrász akart lenni. A babáit is  állandóan  frizurozta. A szülei nem igazán ezt szánták neki, de érettségi után döntött.  mégis  erre  indult és nem bánta meg.
 
A második egy  fiatalember, bátran  nekiállt, s amit az első nem mert  megtenni, Ő megtette. Elővette a "nullás gépet" ,s  ha nem is kopaszra, de igazán jó rövidre  vágta az egyik oldalt. Majd az aszimmetriát  tartva hozzáigazította  a másik olsdalt. S közben ,mesélt a nagymamájáról aki  tanítónő volt, s  állami gondozottakat   nevelt. S mivel ő sokat volt  vele, a legjobb barátai közülük kerültek ki.  Őt sem  erre  irányították volna  szülei . Tanult 2 évig zongorázni is,  meg mindenféle sportokat, teniszt meg   hasonló elit  ágakat. De ő amint tehette a maga útját kezdte  járni. Az  ökölvívást és a karatét szimultán űzte, Mára maradt a box és az edzőtermi erősítés, de  sport nélkül nem tudná elképzelni az életét, no meg azok nélkül a sport-barátok nélkül sem akik nem a  felső nép rétegekből valók, s bőrük színe sem  fehér.
 
A legutóbbi alkalommal ismét  egy női fodrászhoz kerültem. Kicsit hosszú volt már  a hajam-legalábbis  az én mértékem szerint-, így  bátran vághatta, amit nagy  odaadással és örömmel tett meg.  Kora délelőtt volt- nem voltak sokan, s valahogy a  munkaidejükről kezdtünk beszélgetni. -ami egyébként  egész napos, kivéve Őt, mert bölcsődés kislánya okán "csak" napi 8 órát dolgozik.
 
- Oly kevés időnk marad egymásra így is!- panaszolta. Kimaradok egy sor mindenből ami nap közben  történik vele.. Csak hát kell a pénz! Egy gyerekcipő 10000ft körül van. Sokat kell dolgozni azért , hogy meglegyen minden.
Nemrég  dolgozik itt a szalonban, előtte 5 évig  vállalkozó volt, saját kis üzlettel, de  nem  menne  vissza újra abba  formába. Csak a munkáról szólt minden. Ahogy megszületett a kislánya eldöntötte, alkalmazott lesz. Igaz kicsit kevesebb, a pénze, de  a gyermekével több időt tölthet.S  ez a legfontosabb számára.
Aztán elkanyarodik a beszélgetés a testvér kérdésre.
-  Sokan  mondják, hogy kellene  egy kistestvér is .- mondja. De én másképp  látom. Ha most azonnal  megfoganna, akkor is  kb 4 éves lenne kislányom mire  a testvére megszületne. Ami már elég nagy korkülönbség  így is, ha meg még később születne akkor még nagyobb lenne a korkülönbség. Nem  tudnának együtt játszani már. Két  magányos gyerek lenne
Emellett arra is gondolok -mondja, hogy annyi gyereket vállalok,  ahányat egyedül is  fel tudok  nevelni. Sosem lehet  tudni! Egy gyereket, magam is képes  vagyok  egyedül felnevelni! Gondolni kell  a jövőjére is!  A tanulás biztosítása sok pénzbe kerül! Arra meg is kell keresni a pénzt.
 
Neki  magának egyébként van egy fiú testvére, három gyerekkel.  Így közelről látja, hogy mibe kerül a testvérség.  Az unokatestvérek legifjabbika csak egy nappal idősebb a lányánál.  Így  anyukám egyik nap az én  kislányomnak örült, másnap a bátyám kisfiának :-)! .  A sógornőmmel sokat voltunk együtt, így a gyerekek szinte  olyanok mintha testvérek lennének!
 
Egyik  társa  felsöpri az én levágott  hajamat is.
 
-Jövök eggyel Neked! -mondja  a fordásznő neki.
- Nagyon belelendültél! - hangzik a válasz , mosolyogva.
- Nem lehet abbahagyni, ha  egyszer belelendül az ember!  s egymásra  mosolyognak sokat mondón.
 
 
 
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...