2013. december 4., szerda

vállalati Mikulás 1958

Ma  Borbála napja van. Anyám , mert e napon született,  harmadik névként, megkapta  Borbálát is -védő szentjeként talán. Szokás volt  akkoriban ez.
Ilona, Erzsébet, Borbála lett végül is, keresztnevének sora. Szép így  együtt. Dallamos.

Ez az egy emlékem van arról, hogy kéz a kézben  megyünk egy programra. Vállati Mikulás  ünnepélyre.
 
Új ruhát is kaptam az eseményre, egy szép sötétkék ruhát, meg fehér kötött kis kardigán is volt  hozzá. Akkoriban nem lehetett  Mikulásokkal találkozni  lépten  - nyomon találkozni mint manapság. Számomra  ez volt az első és egyetlen találkozás gyerekként.  Persze az ablakba rakott  cipő  mítosza ,izgalma élt előtte és utána is.
 
Az 56-os  busz abban az időben  átment még  Pestre, a Lánchídon. s  Vörösmarty tér szomszédságában volt  a végállomása. Onnan sétáltunk anyámmal kettesben a  Keravill Vállalat Mikulás ünnepére,  kéz  a kézben. Ez számomra  hatalmas  dolog volt akkor.
Hasonló volt az idő mint  az idén. Kicsit hideg, de  hó nélküli nap volt. Sötét volt már , az utcákon  lámpák  égtek. S alig  volt  ember. Egy  színház féleségbe  mentünk.   Ahol sok sorban  voltak a székek  egymás mögött,
 Mikor  megtelt szülőkkel és  gyerekekkel  a terem, elkezdődött  az  ünnepség, melynek a végén  a Mikulás  egyenként  hívta  a gyerekeket, és csomagot adott át.
 
Emlékszem én egy kicsit féltem, mikor engem hívott  oda. Féltem, hogy  mond majd  valamit  rólam. Valami olyant amiért  szégyelleni fogom  magam. Nem emlékszem már  hogy  történt-e  ilyen. Csak a nagy  bordás  függönyökre, a 2-3 fokos  fa lépcsőre amin  fel kellet menni hozzá.
Furcsa  ,de  a haza útra nem emlékszem. Az egészből csak odaigyekvés, és a várakozás maradt meg, meg az  a kép ahogy  megérkezik a  Mikulás, s hív egyenként mindenkit. S várom , hogy engem is szólít, de  félek is  tőle.
 
Pár  évvel később  voltam   még talán kétszer-háromszor anyám munkahelyén, napközben.
 
Íróasztalokkal telezsúfolt  szobákra  és  nagy   ablakokra emlékszem. Meg  valami otthonosság érzésre, ahogy a kolléganőivel beszélget. Érezhetően jól érezték  magukat együtt.
 

A munkahelyi Mikulások kora  nem járt le . Modernizálódott, Unokáim  is  őriznek majd magukban  valamiyen emléket, képet, a munkahelyi Mikulás-ünneprekről, egészen biztosan.
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...