2013. december 31., kedd

Fűtehén a MOM parkban 2009


 Egy régi versem akadt ma kezembe , no akkor ezzel zárom az évet

Áll a csobogó tavában

Fűzöldre festve

S bámulja bambán

Mozaikká szétesett arcát

A víz tükrében.

 

Tomporát az üvegfalnak döntve

Beleolvad a város zajába

Csöndje megszólít mégis

-Hogy kerültem én ide?

-Miért vagyok itt ? szomorúsága

De én fellázadtam!

Meghódítom magamnak a várost,

Felfedezem, mint gyerekként

A kertünk rejtelmeit.


Első lépésben leülök

Ide a parkba, s nézelődöm.

Bele a zöld tehén bús szemébe,

A csobogó vízsugarába.

 
Zöld tehén a zöld üvegfalnak támasztja tomporát

Visszafogott- besimuló,

                  s mégis provokatív!

 
Rakhatták volna pár lépéssel arrébb, a fűre is,

De ott megint mást jelentene jelenléte.


Fűre festett,

Vízben álló

Idegen test,

S mégis a helyén a van.

 

Nélküle nem lenne feltűnő a tér,

Mert már megszoktuk,- sőt kívánjuk a köztér dekorációt,

Az illúziót.


Provokatív, nagyon!

S mellbe vág, hogy a műtehén hozza össze mindazt

Ami idegenné teszi a várost nekem


Műviszony a természettel.

 
Otthon elég volt megállni a kert bármely pontján,

hogy lássam, érezzem körülölelten

a nap bármely szakában az életet

 

Csattannak a blende zárak-  turisták örökítik a látványt

 

Áll a csobogó tavában

Fűzöldre festve

S bámulja bambán

Mozaikká szétesett arcát

A víz tükrében.

 

Tomporát az üvegfalnak döntve

Beleolvad a város zajába

 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...