2013. november 22., péntek

Versválasztó

Régi doc-ok között keresgéltem ma , s belenézegetve ebbe  - abba, tanítói munkám  hétköznapjai  villantak be. Megőrizve egy-egy érzést. hangulatot, feladatot.
Ilyen  volt  pl.  a versmondó versenyekre   történő  felkészítés.  Ez nagyon klassz   dolog volt mindig.  Megtalálni új verseket, amik találkozhatnak egy-egy gyerek érzés és gondolat világával. Két-három vers gyerekekkenként, hogy tudjanak  miből választani. s aztán a  várakozás, hogy Ők melyiket választják?
 
Versek Z-nek.  Az Ő  akkori  9-10 éves  élete, amiben minden volt már , mitől  normál esetben mégvédeni igyekeznek a gyerekeket. Nagykanállal mért sorsa, melyben semmi  sem volt  hétköznapian  egyszerű, és sima.
 
Meghallgatta mind  a hármat és   habozás nélkül, gyorsan  döntött.
 Másnapra  már  tudta is, s oly mélyről, természetesen  jöttek  szavai, hogy kétség sem  férhetett hozzá, Ő és  vers eggyé váltak.
 
A versenygyőzelem is egyértelműen és egyhangúan  lett az övé
 
Jó volt újra elolvasni ezeket a verseket.
 
Berda József
Vasárnapi öröm
 
Mint püspök, ha főpásztori díszbe
öltözik, úgy öltözködöm külön én
szemet-vidító turistaruhámba
a ti tiszteletetekre, hogy méltón ünnepeljelek
titeket, messziről tündöklő hegyek s ti
rejtett völgyek, kik az Isten ölében
ültök, mióta áll a világ.
Akár a rajongó gyermek, kinek könnyű
madárként repül a lelke, úgy
húzom magamra én is a rövid
nadrágot, viharkabátom s a szöges
bakancsot, olyan örömmel! Hadd
izmosítsa-villanyozza csupasz térdem
és sápadt arcom az acélkék levegő!
Mert így esik ez jól s mert való: külön
ruha illik a különb lélekhez, ki hozzád
hasonul s beszélni akar veled, mély titkú
rengeteg, - magas hegyek
és mély völgyek szelleme!
Ó fogadjátok hát gyermeki
megilletődésem szavát most, hogy
közétek készülök s feleljetek ünnepi
ruhámra, mely a lelket fejezi ki, véget
nem érő lombsuhogással, az erdők
vidám és szomorú színeivel, egyre áradó
illatáramotokkal, hogy áhítattal járhassak .
 
Vészi Endre
EGÉSZ ÉS MEG NEM BONTHATÓ
Ez is vagyok, az is vagyok,
bánat, derű meg nevetés,
felhő, de közben napsütés,
beszélek is, meg hallgatok.

Mint szervezetem, komplikált,
ellentétekből épített,
része a múló réginek,
s az is, ki véle harcba szállt.

Ez is vagyok, az is vagyok,
saját képletű ötvözet,
amelyben megolvadt hegyek
érce-salakja bugyborog.

Ne követelje senki hát,
hogy kék legyek csak, mint az ég,
mint sós a só, - egyféleség,
egyhangú rossz egyformaság.

Bennem is tél, nyár változik,
lelkesség, fáradt fájdalom,
s akarom bár, nem akarom,
nevet a szív, kiáltozik.

S együtt e sok: élő, ható,
együtt e sok: a szenvedély,
a szirti csúcs, a bányamély:
egész és meg nem bontható.
Juhász Gyula
ARANYKOR


Hegy oldalán feküdni
Ha május napja jár át
S szívedbe hegedülni
Hallod tavasz varázsát,
Ifjú szemekbe nézni
S kékségre a magasban;
A percet megigézni,
Hogy szárnya mozdulatlan
Ragyogjon még a fényben
 Ez a boldogság!
 
Miért  akadt ma utamba ez a régi  emlék?
 
Talán azért, mert felkavart, megrázott  a hír, hogy Radnóti köteteket égettek fiatalok.
Fiatalok akiket minimum nyolc éven át  okítottak, de nem jutott el lelkükig egyetelen sora sem. S más  nagy költőnek sem, ezek szerint.
 
Letudott és kipipált költészet-napok és versmondó-versenyek. Nem csodálkozom. Láttam magam körül épp eleget ezekből.
 
Pedig a gyerekekhez legkönnyebben a versek - dalok - képek  útján lehet közel kerülni. A legjobb,  gondolatokat-érzéseket közvetítő közeg. Már ha   a tanító akar  egyáltalán értéket átadni, alternatívát mutatni tanítványainak, önmaguk jobb megismerésére, elfogadására, szeretetére.
 
Minden  tantárgy fontos, mindegyik másért.
 
Az irodalom, a vers nem szövegértési kérdés elsősorban - amit annyira szeretnek túldimenzionálni - ÉRZELMI kérdés. Van-e kapcsolatom a szavakkal leírt  érzelmekkel vagy nincs?  Ha van az  miért van és milyen?
Súlyos  kérdés, felelősséggel járó feladat a  tanítói  munkában.
 
Az érzelmeket, a gondolatokat  sematizáló. hárító oktatás nem találhat kapcsolatot a gyerekek  nagy többségével.
 
Ahogy  újra olvasom, Z választott versét  (Vészi Endre: Ez is vagyok, az is vagyok), ma is   fülemben van ahogy egyre jobban magával ragadták a sorok, s látom magam előtt ahogy áll előttünk, soványan, ökölbe zárt  jobb kezével, mely meg-meg emelkedik  önkéntelenül, nyomatékként.
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...