2013. november 9., szombat

Ljubov Popova : Csendélete kapcsán

Egy küldeményre  várva, az  időt a XX. század művészete   kiadvány olvasgatásával  múlattam.

A rövid ismertetők, összefoglalók, és bőséges  reprodukciós képanyag . kifejezetten alkalmas  arra, hogy  tartalmasan töltsem azt az időt, amit ugyanakkor  bármikor  meg kell szakítanom.
 
S nagy felfedezésre  jutottam közben.
 
Azt hiszem  most értettem meg igazán, hogy a  XX sz. különböző absztrakciós  irányzataiban készült alkotások mit adnak nekem.
 
Az impresszionisták és  posztimpresszionisták lenyűgöző képei, egy helyet, teret, kort jelenítenek meg. Bezárják  idillbe az adott pillanatot. A teret be és kitöltő elemeknek  konkrét  helye  van. Gyönyörűek,  és  hatásosak. Szívesen belefeledkezem  szépségükbe, hangulatukba, felidéznek fény viszonyokat, élményeket. Fontosak!
 
De a  szabadságot,
mozgás lehetőséget.
a jelenbe vagy akár a  jövőbe helyezhetőséget, a különböző izmusok adják meg.

Minderre, Ljubov Popova  Csendélet c.  képének   nézegetése  közben jöttem rá.

 
 
Színek, fények , hangulat. Konkréttalanságával mindig megújulhat, átváltozhat.  Tőlem függ, hogy hogyan látom egységét.
Az absztrakt formák  megváltoztathatóvá  teszik a teret. 
 
Itt szabadon eldönthetem, hogy  a csendélet miből  is álljon. Láthatom szoba saroknak, vagy  lomtalanításnak az egymásra került  formákat, vagy bármi másnak . Változtathatom hangulatom, érzéseim hatására a kép teljes  mondanivalóját.
 
Ez egy teljesen más  szemléletű közlés.
Aktivitásra, asszociációkra  sarkall. S ezzel valahogy úgy érzem lehetőséggé válik s kép számomra, nem " csupán" szemlélődésem tárgya. Lehetőséggé arra, hogy szabadon "átcimkézzem" a térelemeket, új  funkciókat  adva   nekik..
 
Több mint 40 évvel ezelőtt éreztem először ezt a  szabadságot, -ha nem is pontosan így-, amikor  az első  Vasarely kiállításra  vitt el egy  barátom (1969.ben) a Műcsarnokba.
Ott éreztem először  azt, hogy a kortárs művészet sokkal többet nyújt, és egyben sokkal többet kíván is, mint a megfigyelést, érzelmi , hangulati kapcsolatteremtést. Hat a gondolkodásomra. AHA élményeket ad, s egyben variációk felállításra sarkall.

Emlékszem, még  verset is  írtam akkor Vasarely, a Kavicsok, vagy  Kövek  c. képéhez . Már  sajnos nincs  meg, A költözések során  nyoma veszett. Pedig jó lenne   visszatekinteni általa négy évtizeddel ezelőtti  gondolkodásomra. önmagamra
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...