2013. november 6., szerda

Beszélgetés a buszon

Az újfajta  buszokon elvétve  van csak egyes ülés, és a végállomáson   leghamarabb  azok találnak  "gazdára". Így az egyik   kettes, belső   részére telepedtem le. Olvasok majd,  gondoltam,  -addig- míg észre nem vettem, hogy egy régen látott ismerős  hölgy közeledik felém.
 
Hónapok óta nem találkoztunk.

Mosolyogva ült le mellém, és azonnal elkezdtünk  beszélgetni. Ő is nyugdíjas, s  hamar  megállapítottuk, hogy átállni új státuszunkra, élethelyzetünkre nem könnyű. Az  ember  hirtelen értéktelennek érzi magát attól, hogy nem kell  megfelelni  munkahelyi elvárásoknak. A várt  nagy szabadság  egyáltalán nem úgy hat az emberre, ahogy azt elképzelte, aktív dolgozóként.
 
Hallgatom bölcs  szavait. Ő már  jóval előbbre jár ezen az úton mint én, s örülök, hogy megosztja velem milyen praktikákat vet be az átállásba.

-  Napi terveket  készítek! Minden  reggel átgondolom a házban, kertben sorakozó teendőket, s  eldöntöm, melyiket  veszem sorra. Aztán  kitalálom magamnak, hogy a pihenés milyen  fajtáját választom  aznap. Felhívok-e  régen látott ismerős. barátot, vagy találkozni akarok-e  valakivel? Van úgy, hogy kiválasztok egy  buszjáratot,  csak úgy felülök rá, és teszek egy kört. Nyáron többször  vonattal is elmentem egy - egy napra. Régi  barátnőhöz,   de volt hogy  csak  egyszerűen a Balatonhoz.  Reggel elindultam és hazajöttem este. Szeretek egyedül utazgatni.
Máskor  az olvasást választom, vagy be- be  megyek  a  régi kollégához egy kicsit.
-Nagyon szerettem  a munkám. Sokan szeretettel gondolnak ma is rám, jönnek a képeslapok, hiányolnak a  régi betegek még  most is. Én mindig az  erősítettem a betegekben, hogy  a legfontosabb az élni akarás. Nemrég volt egy  divatbemuttónk is. 

 Nem értem, hogy  a divatbemutató  hogyan kapcsolódik a munkájához, így  rá is kérdezek.
 
- Jótékonysági  divatbemutatótókat szoktunk tartani. '91 óta veszek részt   ezeken. Nemrég a TV-ben is szerepeltünk, az Együtt az  Egészségért műsorban.
 16-en  voltunk. Mindenkinek más tervezte a  ruháját. Húzással  döntötték el, hogy kinek,  ki lesz a tervezője. Engem közülük, az egytelen  férfi tervező húzott . Mondta, hogy nagyon örült a húzás eredményének, mert  eleve  nekem szeretett volna ruhát tervezni .
Olyan  fantasztikus estélyi ruhát  tervezett , hogy úgy éreztem magam benne  mint egy királynő. Jó hosszú kifutó volt, s az uszályával csak úgy lebegtem  rajta. Beszélgettünk előtte  arról, hogy milyen stílust kedvelek, és ahhoz készítette el tervét. Gyönyörű lett. Hosszú loknis szoknyarész, pántos felsővel, és  4 méteres uszállyal, ami a két kezemre volt  kapcsolva, arany, strassz karkötővel. A végén ölbe  kapott.  ( 46 kg- 150 cm) A ruhát  megkaptam ajándékba. Nekem tervezte, nem is tudná másnak eladni!- mondta

Beszélgetésünkbe időnként beszűrődnek  borús gondolatok is betegségekeről, és az elmúlásról, de ezekből, önkéntelenül igyekszünk , hamar  kilépni valami  friss élménnyel, témával.

-Most kaptam a  lányomtól  egy  lap-topot, s tanulgatom a szörfölést a neten.,mondja
 
-Van e-mail címe? kérdezem hirtelen ötlettől vezérelve.Mert akkor el tudná küldeni nekem , hogy  hol találom meg  ezt a video-t! és nem kellene a  következő véletlen találkozásunkra várni! Én si megadom az enyémet. Közös erővel létrehozzuk a  papír-toll párosítást a címcseréhez.

 -Tudod mit ?  Tegeződjünk! -javasolja
 
Könnyen  átváltunk a  bemutatkozás után tegeződésre, s remélem  hamarosan láthatom azt a csodás  ruhakölteményt, amiben királynőnek érezhette  magát.
 
--------------------------------

 
Amit csak pár hónnappal korábbi  találkozásnak éreztem, az csaknem  egy évvel ezelőtt  volt. 2012. decemberében
 
 
S most is igaz amit akkor írtam róla:
Jelenség, a  fény beragyogja lényét!

 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...