2013. október 25., péntek

Petrofor

Milyen szerencse, hogy  a tavasszal kapott fényképező gépemet minden hová viszem magammal. Így ma megörökíthettem valamit ami a gyermekkorom része  volt. A petrofort.
 
Egy antikvitás mellett  vitt el utam, s  kinn az utcán, a bejárat mellett egy kis   árú kínálgató volt  kihelyezve.  Szinte  "belebotlottam"  kovácsis  életemem  egy  jellegzetes   darabjába, egy petróleum főzőbe.
A sparheltünkről már írtam, s teljesen elfelejtettem, hogy volt egy   másik   mini és modernebb kivitelű "sparheltünk" is , a petrofor névre  hallgató  petróleum főző. Amit, úgy mint a sparheltet,  ápolni és  karban tartani kellett. Szidolozni például. Sőt csaknem  ugyanolyan korlátja volt mint  nagy testvérének  a sparheltnek.
 
Másfél literes  sötétzöld csatos üvegben volt otthon a petróleum, amit a falu egyetlen boltjában lehetett   megvenni. Kisiskolás korom végig biztosan,  a petróleum szaga  jellegzetes  kísérője  volt  a mindennapjainknak. Egyfelől mert  amíg nem volt  villany világításunk otthon, s ez 1961-62 táján  lehetett legkorábban emlékeim szerint, addig petróleum lámpával világítottunk, meg gyertyával. Arra  emlékszem biztonsággal, hogy elsős  koromban még  petróleum lámpa  fénye  mellett tanultam.
Az iskolában -az  Öreg iskolának  nevezett épületben - a hajó padló petróleummal, vagy  kátránnyal volt  bekenve, amitől nagyon jellegzetes  és  fárasztó szaga volt.
De talán a  legdurvább e téren az az emlék, hogy azon osztály társunknak akinek tetűje volt, annak  petróleummal  kenték be  a haját egy időre-talán pár órára,  s bekötötték ugyan kendővel, de  egyfelől roppant megalázó, másfelől  nagyon büdös  volt. Hogy a  tetvek ettől  elpusztultak -e, azt nem tudom.- A háborús idők emléke tehát  ott volt  velünk ily formán.
 
A falu első igazi nagy változása is  a petróleumhoz, illetva  eltűnéséhez  kötődik, mert amikor megnyílt az új bolt, abban  már nem  árultak petróleumot. Ez nyílván csak a falu teljes   villamosítása után történhetett meg, s ez biztosan csak az 1965 körüli időkben történt csak meg.
 
A petroforra  visszatérve.
 
A tartályába  elég sok petróleum fért. Jóval több mint a petróleum lámpákba. Akár  gulyásleves, paprikás krumpli elkészítésére is alkalmas volt. Tehát lehetett rajta  főzni rendesen. Ráadásul a hőelvezetés  hasznosítására is gondoltak tervezői, s így a melegentartás lehetősége is adott volt. Kétoldalt. A láng - vagyis  a hőfok- szabályozható volt, ami a kanócok hosszával volt kapcsolatban. Minél szélesebben éghetett a kanóc, annál   nagyobb volt  a láng, azaz a fűtés ereje. A kanóc hosszát, működés közben  is lehetett  változtatni , a petrofor oldalán lévő csavarok segítségével. A kis ablakocskában  láthattuk a lángot, azaz e látvány alapján  történt meg a változtatás  szükség esetén.
 
Jó szolgálatot tett ez petróleum főző ha gyorsan kellet vizet melegíteni/ teát főzni. Vagy csak megmelegíteni az ennivalót, ha a sparhelt éppen nem üzemelt. Amolyan biztonsági tartalék volt   a családban. Amit időnként ebéd készítésre  is használtunk
 
Utána néztem a neten, hogy  írnak-e  valamit a petroforról. Íme:
kattintva 
 
helyreállított , szép darabokban is lehet  gyönyörködni
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...