2013. október 31., csütörtök

Egyezkedés

Süttetem arcom az október  végi nappal. Hátamat a  térelválaszó fa kerítésnek   támasztom, gördeszkások hangja surrog mögöttem.Lehunyt szemmel  élvezem a Nap , meleg rekordokat  döntögető jótékony hatását.
 
Hangok. illatok útján érintkezem csak   a "külvilággal". A biciklizők elsuhanásába időnként  gyerek és felnőtt szavak keverednek.
 
Kislány sírása nyom el minden hangot  hirtelen.
- Mondtam, hogy fékezz! - hallom az apa kedves, de határozott   hangját. Felvegyelek?
- Igen ! jön a hüppögő válasz.
- Itt nem tudlak Téged  a nyakamba venni, meg  a biciklit is  felvenni. Gyere elmegyünk a padig , ami  ott van. Látod? Ott felveszlek!
Szemhéjam kis  résén át látom , hogy kéz a kézben haladnak a  cél  felé. A  sírdogálás is  abbamarad. Odaérve  az apa  elengedi  kislánya kezét, akiben azonnal  feléled biciklis   kalandja. Úgy tűnik egy  kis  pityergés még kijár  a fájó lábának.
Az apa  nyakában aztán elmúlnak a kudarcok, horzsolások, s  immár  felülről nézve  a játszótér útjait, megnyugszik teljesen.
 
Visszatérek a Nap sugarainak élvezetéhez. Az elmúlt percekben kiiktatódott  hangok  újra  visszatérnek észlelő mezőmbe.
Körbevesz a biciklik, rollerek , gördeszkák surrogása, ütemes  mozgása, miközben  töltődöm a fénnyel, meleggel.
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...