2013. október 22., kedd

Buszra várva

Korán sötétedik már. Hét óra van még csak, és esti  sötétségben  várom a  buszt.
-Régóta vár? -szólít meg egy sudár termetű,sportos  70-75  körüli nő.
-Elég régen, még 7 perc és jön .- válaszolom.
-Hátha megvár! -mondja, s már indul is ruganyos léptekkel az utca  túloldalán lévő pékboltba. Öt perc  alatt megjárja a boltot, kis zacskót lóbálva  kezében  visszaér  időben a megállóba.
- Csak diós volt sajnos! Én a mákosat szeretem, azt minden  mennyiségben, de  jó most ez is.  Itt szép nap  volt ma?
-Tíz körül már igen.- válaszolom.
-Reggel korán indultam  Balassagyarmatra. Még ködös  párás  volt  minden, de dél körül már  remek  idő volt. A Börzsöny gyönyörű, a  város is kezd  megpendülni. Ott valahogy lassabban indul a változás. Csak  a Palóc Múzeumra  volt időm, meg egy kis sétára  a városban. Az új buszmegálló nagyon szép. Hazafelé Pásztóra jöttem el busszal ,és onnan aztán vonattal, majd  távolságival megint. Szeretek utazni! Bejártam már az egész  országot!
-Egyedül utazgat?
-Csakis! Nem kell nekem kolonc a  nyakamba. Az utitársak csak problémát okoznak.Ha valami nem úgy sikerül ahogy  elképzelték  máris  nyafognak.  No meg csacsogni  utazás közben! Nem kell ez nekem! Beszélgetni mindenhol lehet.  Mindig tudják a helyiek, hogy az ember  nem  odavalósi és , megszólítják. Eldönthetem, akarok-e  beszélgetni vagy sem.Tudja  régen a pontosabban közlekedtek a vonatok. Most mindig  késnek. A nyáron többször lementem  a Balcsira. Minden  alkalommal  legalább fél órát késett a vonat. Mikor megkérdeztem a kalauzt, jött  a  vazelines duma. Egy-egy alkalommal  még elhiszi az ember, hogy  valami akadály volt, de minden alkalommal?! Régen ez nem így volt! Órát lehetett hozzá állítani!Megbüntették a mozdonyvezetőt ha késett. Egész életemben  utazgattam, olyan munkám volt. Sokszor utaztam vonattal, ha  két napra mentünk akkor inkább autóval.  Keresztül kasul bejártam az országot. Csak délre  nem mentünk,  tudja  a Láncos Kutya  miatt.
 
Leszálláshoz készülődöm, és azon gondolkodom, hogy  hogyan lehet az, hogy  egy vadidegen ember  rövid élménybeszámolója, olyan  helyekről szól amihez nekem si közöm van.. Balassagyarmathoz  nagyapám  emléke  köt. Ott járt középiskolába, Pár évvel ezelőtt jártam ott, de a Palóc Múzeumba el sem jutottam, holott negyed részben  palóc vagyok én is. A délvidék, nagymamámhoz  kötődik, Ott élte   élete  nagyobbik részét, s mindig visszavágyott, s ahova 15 éven át  még látogatóba  sem mehett vissza, épp a beszélgetőtársam által említett Láncos  Kutya  rendszere miatt. A Balaton  meg  a legnagyobb kedvencem. Ülni, vagy sétálni  a partján és  nézni a  vízet, a legpihentetőbb dolog  a világon számomra.
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...