2013. július 27., szombat

A Nagyszénás vendéglő előtt

Nyolcan üljük körbe, a tavaly októbere óta , Nagyszénásra átkeresztelt, Bayer  vendéglő  "kert helyiségének"  nagy asztalát,  Jancsi temetése okán. 
 
Minden féléről folyik a szó, csakúgy mint októberben. Összekötnek  minket  a közös terek, az utcák  régi élményei. Ahol  most ülünk  az régen a BOLT, a nagy bolt előtti poros tér volt  valamikor, s csak a szél táncoltatta a porszemeket ilyen   száraz nyári napon.
 
A nagy bolt, ahol mindent lehetett kapni az akkori  választékból persze. Petróleumtól a zöldségen át a kenyérig, újságpapírba  csomagolva! A selyempapír csak az ajándékba szánt csokoládénak járt ki.   Zajos , nehéz fém redőnnyel ajtaján és  két ablakán.
 
Aztán jött a változás a 60-as évek  végén  félig önkiszolgálóvá alakult, pénztárgéppel. De nagy   fejlődés volt ez akkor!  A  70-es  évek közepén- végén talán,  megépült átellenben az ABC, ami maga  volt a megtestesült modernitás,  és szépség .
 
Ezek kötnek össze  minket. Átélt  folyamatok amiknek  szemlélői, szereplői  voltunk.
 
Szóba kerül a falu  MOZIJA is, Diószegi bácsival a mozigépésszel, s a közös iskolai  film nézésekkel, no meg kiscsoportos "belógásokkal". Csapajevtől  - Jancsó Szegény legények-éig. Nekem a Párizsi Notredam   maradt meg   mélyen. Persze  fekete  fehérben, s maga  az a hangulat amit a MOZI árasztott. A jegyvásárlás, a vasárnap délelőtti matinék, szép ruhába  öltözve.
 
A fiúknak még az is eszükbe jut, hogy akkor  a 60-as évek végén,  micsoda  versenyautókat szereltek  az udvarán, s időnkét láttuk az utcán  is próbaüzemben  gurulni.

Egy utcán  jártunk haza és el , életünk  - nagy részében . ez most már nyugodtan kimondható. A diákévektől kezdve  a felnőtt kor deléig. A Rákóczi utca  korábban   egyébként Jenei utca volt, gondolom  Budajenő irányára  utalva. Néhány házon még az ezredforduló  végén is látható volt  ez a kiírás is.

Sok régi ismerőssel találkoztam az utca  régi lakói közül, kik mind elkisérni jöttek Jancsit utolsó útjára.
 
Míg a temetés zajlott,   megszületett egy osztály társunk kis unokája.
 
Este  mindannyiuk  gépére megérkezik Joscsi  zenés-képes  búcsúztatója, így virtuálisan együtt és mégis magunkban  Jancsira / Sipire emlékezünk míg nézzük, hallgatjuk. Zenéjének hangulatában nagyon is Jancsira illő választással. Csakúgy, mint pár hónapja Misi osztálytársunk emlékére  kiválasztott másik klippje.

Megrendítő és felemelő egyszerre. Köszönet érte.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...